�

�

�

Lylith m�g eml�kezett r�juk abb�l az id�b�l. Tal�n t�z �ve m�r, de� a halhatatlanok szem�ben ennyi id� csak m�l� pillanat. Titkon rajongott is �rt�k, de ezt persze senkinek nem �rulta el. M�g Heil�nak is csak annyit mondott, hogy vad�szni j�r arrafel�, ahol a koncerteket tartott�k. Hihet� mese volt, hisz a stadionok k�rny�ke csak �gy hemzsegett a but�cska tizen�ves kisl�nyokt�l, akikn�l keresve sem lehetett volna tal�lni k�nnyebb pr�d�t. Lylith n�ha m�r-m�r t�lont�l egyszer�nek is tal�lta ezt a fajta „lakom�t”, de m�gsem mondott volna le r�la, hiszen a v�r�kkel egy�tt mag�ba sz�vhatta a zene m�mor�t is, amelyhez enn�l k�zelebb nem ker�lhetett. Ez a zene elvar�zsolta �t, mert ez a halott, �s m�gis halhatatlan d�mon meg�rezhette benne az �let l�ktet�s�t. Mag�ba sz�vta az �rz�seiket, gondolataikat is, l�tom�sai t�madtak, k�peket, villan�sokat l�tott egy angyalarc� fi�r�l, kit titkon gy�l�lt haland� t�k�letess�g�rt, majd m�g jobban meggy�l�lte, amikor tisztas�g�t elvesztve � is a S�t�ts�g gyermek�v� v�lt.

�

�

S�t�t sik�tor. Fiatal l�ny s�t�l hazafel�, egy �rny k�veti �t. Tal�n �rzi, hogy nincs egyed�l, f�lve szapor�zza l�pteit. Az �rny k�zeledik, m�r hallja a l�ny heves sz�vdobog�s�t is. A k�vetkez� pillanatban m�r f�l�hajolva tapad a nyak�ra, a l�ny rongybabak�nt l�g a karj�ban. Nincsenek egyed�l, egy m�sik �rny�k figyeli �ket.

�

�

Elgondolkozva s�t�lt a h�zuk fel�, sz�ja gonosz kis mosolyra h�z�dott, hogy �v� a feladat, vagy ink�bb a megtiszteltet�s, hogy k�z�lje vele a Tan�cs d�nt�s�t.

M�g arra sem vette a f�rads�got, hogy legal�bb udvarias legyen az ajt�t nyit� Billel. Gyenge volt, �s � m�lyen megvetette a gyenges�g��rt.

- Sz�lj Tomnak! – vetette oda neki fens�bbs�gesen. A fi� szeme d�h�sen villant, de az�rt sarkon fordult, hogy teljes�tse Lylith parancs�t. A l�ny figyelte az �jfekete hajzuhatag libben�s�t, �s �nk�ntelen�l is az jutott esz�be, hogy val�j�ban Bill az, akinek a k�lseje megegyezik a k�ztudatban �l� k�ppel, ami a v�mp�rokat illeti. A fekete haj, a h�feh�r alab�strom b�r, �s a hideg tekintet� szemp�r, mind-mind a Halhatatlanok saj�tja. Tom ezzel szemben m�g mindig �gy n�z ki, mint a haland�k, b�r m�r hossz� �vek �ta a s�t�ts�g gyermeke. De testv�r�vel szemben � nem v�gyott a k�pr�ztat� v�mp�rsz�ps�gre. „Testv�rek…”� Lylith sz�ja g�nyos kis mosolyra h�z�dott. „Vajon h�nyan tudj�k, hogy Tom volt az, aki v�rsz�v�t csin�lt az �ccs�b�l is? Oh igen… Ily m�don �j �rtelmet nyer a testv�r sz�…” �

- Mit akarsz m�r megint? – szak�totta f�lbe gondolatmenet�t egy hang. Tom az ajt�keretnek t�maszkodva figyelte a l�nyt. Megint csak �gy n�zett ki, mint egy �rtatlan kamasz, csak a szeme gonosz villan�sa �rulta el olykor, �s a sz�ja k�r�l megjelen� kegyetlen kis �rny�kok. Kis ideig csak m�regett�k egym�st, k�t er�s akarat fesz�lt egym�snak.

- Tom… - kezdte volna Lylith, de a fi� k�zbev�gott:

- Tomas, ha k�rhetem… Ez valahogy kev�sb� eml�keztet haland� �nemre – vigyorodott el.

- Ugyan m�r TOM… - hangs�lyozta ki a nevet a l�ny. – El�ttem ne nagyzolj… �n m�g l�ttalak kis pisik�nt a sz�npadon �llni.

- Oh igen, szinte el is felejtettem – komorodott el Tom, de azt�n er�t vett mag�n. – A r�gi sz�p id�k, ugye… - jegyezte meg hamis nosztalgi�val, mik�zben tekintet�t a l�ny�ba f�rta. Bill ek�zben csak b�mult egyikr�l a m�sikra, �s pr�b�lta meg�rteni, hogy mi�rt keletkezett e fesz�lts�g a k�t v�mp�r k�z�tt. Megk�s�relte, hogy olvasson testv�re gondolataiban, de t�m�r falakba �tk�z�tt. Ritk�n fordult el� ilyesmi, de most Tom elz�rta el�le a gondolatait. Bill ezen megh�kkent, azt azonban tiszt�n �rezte, hogy testv�r�nek �s Lylithnek k�z�s m�ltja van. D�h�dten b�mult�k egym�st, tekintet�kben izzott a harag �s gy�l�let. Azt�n Tom volt az, aki megt�rte a fesz�lts�get, �s er�ltetetten felnevetett.

- Ami volt, elm�lt… Sz�val, most mit akarsz t�lem?

- M�r megint megszegted a T�rv�nyt… - k�z�lte szenvtelen arccal Lylith.

- �s? – vont v�llat a fi�, ezzel �jra kihozva a sodr�b�l ellenfel�t.

- �s!? Fogd m�r fel v�gre, hogy neked sem szabad mindent! – sz�tagolta a l�ny, nyugalmat er�ltetve mag�ra.

- Mit k�vettem m�r megint el? – s�hajtott fel Tom.

- Mintha nem tudn�d… - morogta Lylith. – Meg�lted azt a l�nyt! A T�rv�ny vil�gosan kimondja, hogy csak annyi v�rt szabad inni, amennyibe m�g nem halnak bele!

- J�l van, bocs… - n�zett vele szembe Tom laz�n.

- Bocs!? – kerekedett el Lylith szeme, azt�n felkacagott. – Te komolyan azt hiszed, hogy ennyivel meg�szod? Beid�ztek a Tan�cs el�, Tomika…