N�m�n fek�dtek egym�s mellett az �gyban. Furcsa m�don ink�bb Tom volt zavarban, a Hold f�nye �ltal a mennyezetre festett cs�kokat tanulm�nyozta, hogy ne kelljen a mellette fekv� l�nyra n�znie. Nem mintha nem tette volna boldogg� m�r maga a tudat, hogy mellette van, vagy nem tudott volna �r�kat t�lteni csup�ncsak azzal, hogy arcvon�sait, hossz� szempill�kkal �rny�kolt s�t�t szem�t, vagy cs�kolnival� ajk�t figyelte volna… Nem, err�l sz� sincs. Tom egyszer�en csak sz�m�ra is nevets�ges m�don, de f�lt. Megijedt az �rz�sei intenzit�s�t�l, �s att�l a boldogs�gt�l, ami el�nt�tte, valah�nyszor Engelre n�zett. Minden egoizmusa ellen�re, m�g mindig nem akarta elhinni, hogy ez a csod�latos l�ny, aki kir�lyn�nek sz�letett, �t v�lasztotta. Azt�n m�gis elmosolyodott, picit megr�zta a fej�t, mint aki �lm�b�l �bred, �s Engel fel� fordult, aki mindeddig n�ma csendben fek�dt mellette. �s Tom Kaulitz �let�ben el�sz�r, nem az�rt �lelt meg egy l�nyt, hogy azt�n r�vid id�n bel�l tov�bb is menjen, hanem egyszer�en csak mag�hoz h�zta �s szorosan a karj�ban tartotta, hogy �rezze a sz�v�nek dobog�s�t, a l�legzetv�tel�t a b�r�n, amikor Engel a nyak�nak hajlat�ba f�rta a fej�t, �s hogy a t�r�keny testet �lelve egyszer�en csak tudja, hogy val�ban ott van, hogy nem �lmodik.

- Tom…? – Engel hangja l�gyan sz�lt, de Tom m�r ebbe a finom suttog�sba is beleremegett, olyan �des borzong�sok futottak v�gig a test�n.

- Hm?

Engel mintha mondani akart volna valamit, valami nagy dolgot, de azt�n meggondolta mag�t.

- J� �jszak�t…

Tom �rezte a visszal�p�st, tudta, hogy a l�ny m�st akart mondani, de nem er�ltette.

- J� �jt, szerelmem… - az utols� sz� nem volt t�bb leheletnyi suttog�sn�l, m�gis mindkett�j�k sz�v�t megmelengette. Kis ideig n�m�n fek�dtek, de azt�n Tom nem b�rta tov�bb.

- Engel…?

- Igen? – k�rdezte a l�ny �lmos hangon.

- Csak… nem kaphatok egy j��jt-cs�kot?

Engel szeme kipattant, �s m�g a halv�ny holdf�nyben is j�l l�thatta a Tom arc�ra ki�l� vigyort, amire v�laszul csak fels�hajtott, de azt�n kicsit k�zelebb f�szkel�d�tt a fi�hoz, �s cs�kra ny�jtotta a sz�j�t. N�m�n egym�s szem�be b�multak egy hossz� pillanatig, azt�n Tom lecsapott a felk�n�lt ajkakra, �s moh�n cs�kolta, kifullad�sig, eg�szen addig, am�g azt nem �rezte, hogy ha most nem hagyja abba, k�s�bb m�r k�ptelen lesz meg�llni. Nehezen szakadt el t�le, de nagy er�fesz�t�ssel egy utols� cs�kot nyomott Engel sz�j�ra, azt�n m�g egy puszit a homlok�ra, �s egyszer�en csak mag�hoz h�zta. Egy ideig m�g hallatszott a zih�l�s, azt�n mindkettej�k l�gz�se egyenletess� v�lt, �s elaludtak.

Reggel azt�n az ablakon bes�t� napf�nyre �bredtek szinte egyszerre, azzal a tudattal, hogy am�g egy�tt vannak, semmi baj nem �rheti �ket…