- Lylith, ezt m�gis hogy k�pzeled? Ne merj csak �gy itthagyni! – kiab�lt egy id�sebb n� egy l�nnyal, aki azonban cseppet sem zavartatta mag�t, �s hanyattv�g�dott a hatalmas, fekete baldachinnal d�sz�tett �gyon.

- Nem �rtem, mit cirkuszolsz, Eliza! Hagyj b�k�n… - morogta a Lylithnek nevezett l�ny, �s a hifitorony t�vkapcsol�j��rt ny�lt, majd a szob�t egy mozdulata nyom�n d�b�rg� rockzene �rasztotta el.

- Lylith Santos, r�m figyelj, ha hozz�d besz�lek! – d�h�ng�tt a n�, �s egy gombnyom�ssal eln�m�totta a zen�t, mire a l�ny vetett r� egy szemreh�ny� pillant�st, azt�n felpattant az �gyr�l. Felkapta a telefonj�t az asztalr�l, �s an�lk�l, hogy h�trapillantott volna, becsapta maga m�g�tt az ajt�t. Vid�man felnevetett, amikor hallotta, hogy Eliza m�g mindig szidja, azt�n kacagva a l�pcs� fel� sz�kd�cselt, �s a gyorsabb megold�st v�lasztva lecs�szott a korl�ton. Hatalmas csattan�ssal v�gta be maga m�g�tt a villa ajtaj�t, azt�n megk�nnyebb�lt s�hajjal s�t�lt v�gig az ilyenkor m�r meglehet�sen kihalt utc�n. Elgondolkozva haladt a kir�lyi m�ret� palot�k k�z�tt, fel sem n�zve, �szre sem v�ve a pomp�t, ami sz�m�ra m�r olyannyira megszokott volt. Igaz�b�l nem is �rtette, mi�rt veszekedett vele megint a nevel�n�je… De t�ny, hogy mostan�ban egyre t�bb vit�juk volt, �s a lelke m�ly�n f�jlalta is, hogy �gy elt�volodott az asszonyt�l, aki kisl�ny kora �ta nevelte, �s anyja helyett anyja volt. Azt�n megr�zta a fej�t, hogy a kellemetlen gondolatokat el�zze: v�g�lis az � kor�ban igaz�n nincs m�r sz�ks�ge dad�ra… De hi�ba, az apja ragaszkodott hozz�. �s neki nem lehetett ellentmondani, legal�bbis a saj�t l�ny�n k�v�l nem sokan pr�b�lt�k volna meg. Lylith most azokra a v�get nem �r� �tk�zetekre gondolt, amiket apj�val v�vott a szabads�g�rt, �s amik rendszerint d�ntetlennel v�gz�dtek: az apja elmondhatta, hogy mit is v�r el t�le, � viszont makacsul ragaszkodott a saj�t elk�pzel�seihez, �s tov�bbra is azt tette, ami neki j�l esett. Most, visszagondolva a legut�bbi veszeked�sre, felnevetett. Szeg�ny apj�nak szinte semmi es�lye nem volt m�r l�ny�nak egyre �lesebb nyelv�vel szemben. Az eml�kt�l felvidulva folytatta �tj�t, ami v�g�l egy meglehet�sen n�ptelen parkba vezetett. Ledobta mag�t egy padra, aminek t�ml�j�n a belev�sett „Lyl” felirat hirdette tulajdonos�nak nev�t, azt�n a telefonja ut�n ny�lt, ami azonban el�bb megsz�lalt, mint hogy � h�vhatott volna valakit.

- Igen? – sz�lt bele an�lk�l, hogy megn�zte volna a h�v� nev�t.

- Nem – v�gta r� kap�sb�l a m�sik f�l, mire Lylith r�viden felnevetett.

- Mit akarsz? – k�rdezte rendk�v�l kedvesen.

- Merre j�rsz? H�vtalak otthon, de ap�d nem tudta, hol vagy.

- Szerinted? – s�hajtotta a szemeit forgatva.

- T�z perc, �s ott vagyok – tette volna le a telefont a h�v�, de Lylith hangja meg�ll�totta.

- Kamy… - kezdte t�tov�n.

- Mondd.

- K�szi – ny�gte ki nagy nehezen. A vonal m�sik v�g�n Kamy csak elmosolyodott, azt�n letette a telefont.