- Egyszer�en nem �rtem, mi�rt kell folyton baszogatnia! – verte fel f�l �ra m�lva Lylith d�h�s hangja a park csendj�t.

- Nyugi m�r Lyl – jutott sz�hoz v�gre Kamy is. Egy-egy hint�ban �ltek, �s lust�n ringat�ztak. – Mit h�zod fel magad? �gyis leszarod hogy mit mond, akkor meg?

- De… �h, v�g�lis mindegy – vonta meg a v�ll�t Lylith, �s elkezdte hajtani a hint�t, jelezv�n, hogy r�sz�r�l a t�ma befejezve. �A hinta egyre magasabbra sz�llt vele, �s � h�trahajtotta a fej�t, �lvezve az arc�ba csap� szelet, �s a szabads�g �z�t. Annyian pr�b�lt�k ketrecbe z�rni, �s hi�ba volt ez aranykalitka, � m�gis k�ts�gbeesve verg�d�tt, a szabadul�sra v�gyva. Nem kellett sok, �s Kamy is csatlakozott hozz�, m�r egym�st pr�b�lt�k t�lsz�rnyalni, egyre magasabbra t�rve �s k�zben �nfeledten kacagva.

- Nicsak, c�klafej �s padlizs�nfej visszat�rtek az oviba – sz�lalt meg m�g�tt�k egy g�nyos hang, utalva a Kamy fekete haj�ban vir�t� lila cs�kokra, �s Lyl haja alj�nak pink sz�n�re. A k�t l�ny hangulata azonnal megv�ltozott, elt�nt a mosoly, �s kem�ny arckifejez�ssel �ll�tott�k le a hint�t, hogy farkasszemet n�zhessenek a fi�val, aki id�k�zben a h�tuk m�g�l a hint�k el� ker�lt, onnan m�regette a l�nyokat. Lyl csak g�nyos mosollyal n�zett v�gig a magas, fekete haj� fi�n, akinek l�b�n a legdr�g�bb fajta g�rkori d�szelgett, Kamy azonban nem �rte be a megvet� pillant�sokkal.

- Oh, a koriskurva… Hol hagytad a k�s�retedet? Azt hittem, n�lk�l�k nem mersz kil�pni az utc�ra.

- Hinni a templomban kell, kisl�ny…

- Bill, hagyj minket b�k�n – mondta halk, de fenyeget� hangon Lylith.

- Mert mi lesz? – t�maszkodott neki k�nyelmesen a hinta korl�tj�nak a fi�.

- Ne akard megtudni – morogta Kamy, �s m�r �llt volna fel, de Lylith nyugtat�nak sz�nt mozdulattal ny�lt a keze ut�n, mire ink�bb �lve maradt.

- Na most mennem kell – n�zett a telefonj�ra Bill, - de m�skor sz�vesen folytatn�m ezt a b�jos csevelyt.

- �s m�g mi vagyunk az ovisok… M�ris pizsioszt�s van, kisfi�? – �rdekl�d�tt enyhe g�nnyal Lyl, Bill azonban nem reag�lt, csak a szeme villant meg, amint k�sz�n�s n�lk�l sarkon fordult, �s elsz�guldott.

- Annyira teny�rbem�sz� k�pe van – ny�gte Kamy Lylith fel� fordulva. – R�hellem.

- Szerintem tetszel neki – jegyezte meg gonosz mosollyal Lyl, mire a m�sik l�nyt�l csak egy les�jt� pillant�st kapott.

- Mib�l jutott�l erre a nagyszer� k�vetkeztet�sre? Csak nem abb�l a v�gtelen kedvess�gb�l, ami �rad bel�le?

- Ink�bb abb�l, ahogyan r�d n�z – vonta meg a v�ll�t Lyl.

- Aha, azok a g�nyosan szerelmetes pillant�sok… Te meg�r�lt�l – nevetett fel Kamy. – Nem mintha �rdekelne a sr�c. Bek�pzelt kis ribanc…

- Szerintem csak zavar, hogy soha nem kaphatn�d meg – h�zta a m�sik l�nyt Lylith.

- Ne besz�lj h�lyes�geket, �n b�rkit megkaphatok – z�rta r�vidre a t�m�t Kamy ezzel a cseppet sem nagyk�p� kijelent�ssel. – De most hagyj�l ezzel, menj�nk gyakorolni – azzal kiugrott a hint�b�l, �s az addig a l�b�n�l pihen� g�rdeszk�t megragadva a ki�p�tett p�lya fel� vette az ir�nyt. Lylith r�gt�n k�vette, de a t�ma nem hagyta nyugodni. Kamy m�r jav�ban gyakorolt, �pp egy k�l�n�sen neh�z figur�t pr�b�lgatva, amikor Lyl arc�n �rd�gi mosoly jelent meg, �s ism�t megsz�lalt:

- Akarsz fogadni?

�