Lylith csak k�s� este �rt haza, amikor m�r mindenki aludt, �gy elker�lhette az �jabb szemreh�ny�sokat. L�bujjhegyen osont be a h�zba, de nem a szob�ja fel� vette az ir�nyt, hanem lelopakodott az alagsorba. El�kotort egy r�gim�di r�zkulcsot, �s gyorsan kinyitotta az egyik ajt�t. Megk�nnyebb�lve l�pett be, �s z�rta be maga m�g�tt a par�nyi, zs�folt helyis�g ajtaj�t. A szoba volt a pr�baterm�k, t�k�letes hangszigetel�ssel �s a legmodernebb felszerel�ssel ell�tva. Lylith m�g mindig b�szke volt mag�ra, hogy egy �ri�si veszeked�s sor�n el�rte az apj�n�l, hogy mindezt megvegye �s felszereltesse nekik. Most elgondolkozva sim�tott v�gig a dobokon, m�g�j�k k�pzelte Gabrielt, amint el�gedett mosollyal t�rli le izzadts�gt�l csillog� arc�t egy-egy k�l�n�sen j�l siker�lt sz�m ut�n. A falhoz t�masztva s�t�tlila, �th�ros Ibanez basszusgit�r �llt, �s el�gg� elhagyatottnak t�nt Kamy n�lk�l, ez�rt Lyl most k�zbevette �s sz�rakozottan pengette kicsit, de azt�n figyelme a sarokban �ll� git�r�llv�ny fel� fordult, �s az ott sorakoz� �t git�r k�z�l haboz�s n�lk�l emelte ki a legr�gebbi, legkopottabb hangszert. Ez volt az els� git�rja, �s a mai napig a kedvence. Lehunyt szemmel kezdett j�tszani, �s az eleinte disszon�ns hangok lassan vad, l�ktet� ritmuss� �lltak �ssze. M�r a sz�veg is megvolt a fej�ben, b�r �nekl�ssel nem pr�b�lkozott volna, de alig v�rta, hogy m�snap elj�tszhassa a banda m�sik k�t tagj�nak. M�r a reakci�ikat is el�re tudta, t�l j�l ismerte m�r �ket. El�gedetten �s f�radtan d�lt h�tra, de azt�n �sszeszedte mag�t, egy nagy s�hajjal let�ve a git�rt, l�bujjhegyen lopakodott a szob�j�ba, ahol ruh�st�l v�gigny�lt az �gyon, �s azonnal �lomba szender�lt.

�

- Benne vagyok – fogadta m�snap reggel k�sz�n�s helyett Kamy, amikor becs�ngetett hozz�juk, hogy szok�s szerint egy�tt induljanak az iskol�ba.

- Hm? – Lyl kor�n reggel m�g nem igaz�n volt k�pben.

- A fogad�s – vil�gos�totta fel Kamy. – Megbaszom, iz�, elcs�b�tom Kaulitz-ot.

- Szuper! – ugrott a nyak�ba Lylith, vigyorogva a „nyelvbotl�son”.

- V�rj, sokba lesz ez m�g neked – ny�jtotta ki piercinges nyelv�t Kamy, de Lylith-et nem lehetett lelombozni.

- Mondd.

- A m�sik Kaulitz.

- Mi van vele?

- � lesz a ti�d – jelentette ki nyugodtan Kamy, �s leste a reakci�kat, de csak �rtetlens�get kapott v�laszul.

- Hm?

- Versenyezz�nk. Ki cs�b�tja el el�bb a kis p�cs�ket.

- Ok� – csillant fel Lylith szeme, aki soha nem f�lt a kih�v�sokt�l, Kamy nem hi�ba apell�lt a versenyszellem�re. – A t�t?

Kamy egy pillanatra elgondolkozott, azt�n egym�sra n�ztek, �s egyszerre v�gt�k r�:

- A vesztes meztelen�l v�gigs�t�l a v�roson! – Ezen mindketten nevetni kezdtek, azt�n kezet fogtak. A fogad�s megk�ttetett. Ekkor sz�guldott el mellett�k g�rdeszk�j�n az id�sebbik Kaulitz, de akkora lend�lettel, hogy majdnem siker�lt fell�knie Lylith-et.

- Cs�, ribancok! – ki�ltotta oda m�g nevetve, de megvet� tekintettel, azt�n elt�nt az utca v�g�n.