- Látod most leégtem miattad! – sír nekem Pocok a hotelszobában.

- Drágám, azt a színt még mindig barnának hívják…

- De akkorse olyan! Most oda az én gyönyörű, tiszta fehér színem…

- De Biiill! Mi a sötét oldal vagyunk!!!

- Ja tényleg bocs… De akkor meg Tomot kell kinyírni,mert ő mondta, hogy 20as faktorszámú naptejet vegyek!

- Nem mindegy, ha úgyse kentelek be vele?

- Nem, mert… mert nem! Mert ha bekentél volna vele, most nem lehetnénk a sötét oldal!

- Szerintem meg elég sötétek vagyunk bőrszíntül függetlenül is. – próbálom nyugtatni egyetlenemet. – Azzal a kis pöccsel meg mit foglalkozol?

- De Kamyyyyy!!!

- Kuuuuuuuuusssssmááár.

- Te ne kussogjál mert kikötözlek!

- Kuss, kuss, kuss, kuss, kuss…- kezdtem neki vigyorogva.

- Ne gyere csaaak teeee. – és már hozta is a fekete szőrös bilincset hm.

Cukin pislogtam rá amíg odaeszkábált az ágyhoz, aztán lefeküdt a másik oldalra a támlához támaszkodva.

- Na most mivan? – nézek rá nagy szemekkel, értetlenül.

- Hmm semmi. – vesz elő egy nagy doboz Raffaellot, kibont egyet és szép lassan, látványosan elkezdi fogyasztani, hájas pocijára pedig szóródik a kókuszreszelék.

- Ezt most ugye te sem gondolod komolyan? – kérdezem sírós hangon.

- Mit? – néz rám nyammogva, hülye fejjel.

- Pocooook engedj eeeel. – kezdek el rángatózni, persze nem sok értelme van.

- De hát te akartad, hogy kikötözzelek.

- De én aszittem, hogy mást fogsz csinálni!

- Ööö…

- Pocooooook!!!!

- De ahogy elnézem, elvagy te ott.

- Bill Kaulitz, te retkes ribanc, esküszöm megfojtalak! – próbálok belerúgni,de túl messze van.

- Ha nem engedlek el, akkor nehezen. – mosolyog rám cukin.

- Azt próbáld meg.

- Áhh, nem csak próbálkozok. Na de most lemegyek kajálni, cejbusz. – azzal a kék kis virágos fürdőgatyójában enyhe csipőficammal megáldva kisasszézik a szobából.

- A kurva szádat – morgok – Bill Kauliiiiitz te nyamvadt kis szűzkurva ezt még nagyon meg fogod ám bánni! – kiabálok utána.

×××

Egy óra harminc perc azaz másfél óra múlva

Mert igen, ennyi időt töltöttem keserves kínszenvedésben kikötözve egy ötcsillagos görög luxusszálloda 9. emeleti, tengerpartra néző szobájának ágyához.

- ÁáÁály vont let góóó of tingsz detájvázdrííímíín. – hallom, hogy közeledik valaki a folyosón. - Cija Kamy. – ugrál be Engel az ajtón, úgy, hogy felém se néz. - Pockod mondta, hogy jöjjek fel a fehér keretes napszemcsijéért, mert én még jó erőben vagyok. – térdel le az egyik bőröndhöz és kinyitja. – De azt nem mondta, hogy a 47 fehér keretes napszemcsije közül melyiket vigyem! – képed el a látványtól. Na mindegy, ez jó lesz. – fog meg egy rózsaszín keretes Barbie szemcsit és kiugrál a szobából.

- Babuuuuc!!! – kiáltok utána.

- Hm? – néz vissza az ajtóból. – Hmm… Egy Kamy kikötözve. Mit tehetek érted, bogaram? – szalad oda hozzám lábujjhegyen, leül az ágy szélére és édesen pislog.

- Szabadíts kiii. – könyörgök nekijje.

- Ugyan, eszemben sincs. Bár ott nem is lehet. – gondolkozik el, vagyis úgy csinál, aztán legyint egyet majd visszatér hozzám. – De nagyon jól áll neked ez a fürdőruci, mondtam már? Bár az tény, hogy nélküle még csinibb vagy. – húzza meg a bugyim pántját, ami utána visszacsapódik formás popsimra.

- Na takaroooodj te is innen, de gyorsan!!!

- Dehgy takarodok, bűn lenne téged így, érintetlenül itthagyni. – vigyorog sunyin a nyelvét félig kinyújtva és elkezdte simogatni a pocimat meg meg...

- Babuuuuuu-uu-u-u-c…ahh…

Ömm… ja

- Engeeeeeeej, hoj van máj a napszemcjííííí-i-i… izzé… - jön fel a két suttyó és megállnak az ajtó előtt.

Igen, most pontosan úgy képzeljétek el, hogy a Kauliccék legyökereznek a küszöbnél, Pocok pislog tátott szájjal és nem hisz a szemének, Tom pedig mellette hasonló arckifejezéssel, csak még a nyála is csöpög. Tudtam én, hogy ki kellett volna készíteni a vödröt…

- Ö-ö-ööö… - nyögi Pocok.

- Teee…! Ez jobban ért a csajokhoz, mint én! –rázza meg a fejét Tomci.

- Mivel ő is csaj, te fasz! – mondja Pocok.

- Nem fasz vagyok, hanem kis pöcs, kikérem magamnak!!! – elégedetlenkedik Tomci.

- Na de most ez, de most izé, na de most ez na – szólal meg Pocokban az értelem, ahogy visszatér hozzánk.

Ööö

- Hm.

- Ööö… - néznek egymásra. – Csajok…

- Hm? – nézünk rájuk úgy, ahogy vagyunk.

Erre ők felhúzzák a szemöldöküket és elterül egy nagy vigyor a képükön.

- Beszállhatunk? :P