Ugyanaznap d�lut�n, egy unalmas �s esem�nytelen iskolai napot v�gigszenvedve Lylith �s Kamy, Gabriellel kieg�sz�lve, az alagsori pr�bateremben t�lt�tte az id�t. Odakint szakadt az es�, �k pedig id�r�l id�re azon kapt�k magukat, hogy az ablakban �llva figyelik az elemek tombol�s�t, b�mulva a vill�ml�st �s a felh�k m�g�l n�ha el�-el�bukkan� napot. Lyl m�r elj�tszotta �j szerzem�ny�t, ami osztatlan sikert aratott, �s Kamy most a dalsz�veget csiszolgatva d�dolgatott, Gabe pedig a ritmust pr�b�lgatta. Ami Lylt illeti, � szokatlanul csendesen �lt az egyik sarokban.

- Mivan csajszi? – �lt le mell� Gabriel, amikor felt�nt neki ez a hallgat�s.

- �h, semmi – r�zta meg a fej�t Lylith, �s r�mosolygott a dobosra.

- Fogadok, hogy azon agyalsz, hogyan cs�b�tsd el Kaulitzot… De ne izgulj, semmi es�lyed – sz�lt k�zbe Kamy is gonosz mosollyal.

- M�r mi�rt akarn� elcs�b�tani? – h�zta fel a szem�ld�k�t �rtetlen�l a fi�, mire a k�t l�ny egym�s szav�ba v�gva mes�lte el a fogad�st. Gabriel el�tt sose volt titkuk, b�r volt n�ha olyan �rz�s�k, hogy n�h�ny h�z�sukat � hat�rozottan helytelen�ti.

- �llj, egyszerre csak egy besz�ljen! – emelte fel v�g�l a hangj�t, �s miut�n Lylith n�h�ny sz�val �sszefoglalt mindent, hitetlenked� arckifejez�ssel r�zta a fej�t. – Ti nem vagytok komplettek.

- De te �gy szeretsz minket – vigyorodott el Kamy, �s a fi� nyaka k�r� fonta a karj�t, Lylith pedig puszit nyomott az arc�ra, mire Gabriel csak tehetetlen�l felnevetett, de azt�n ler�zta mag�r�l az �lel� karokat, �s �jra a dobok m�g� �lt.

- Gyer�nk puncik, gyakorolni!

�

K�s�bb Gabriel egy randira hivatkozva lel�pett, �s a k�t l�ny egyed�l maradt. Egy darabig unottan b�mult�k az ablakon v�gigfoly� v�zcseppeket, de azt�n Kamy felpattant, �s Lylt is maga ut�n r�ngatva felszaladt a l�pcs�n.

- V�rj, mit akarsz? – lihegte a nyom�ban futva Lylith.

- Csak gyere!

- De szakad az es�! – torpant meg Lyl, mire Kamy is meg�llt, �s vigyorogva szembefordult vele.

- Pont az�rt! – �s Lylithnek el�g is volt ennyi, egy perc m�lva m�r mindketten csuromvizesen rohantak v�gig az utc�n, �lvezve a b�r�ket h�s�t� es�cseppeket.

- Hova megy�nk? – kiab�lta Lyl az el�tte fut� Kamynak.

- Nemtom! – kiab�lt vissza �, �s folytatt�k a fut�st, b�r Lyl kicsit lemaradt. A fej�t h�trahajtva figyelte az �gen gomolyg� s�t�t felh�ket, amikb�l meg�ll�thatatlanul �ml�tt az es�, �s k�zben nem figyelte az utat.

- H�, n�zz m�r a l�bad el�! – ki�ltott r� valaki, akit az im�nt majdnem fell�k�tt. A fi� szinte a karj�ban tartotta �t, hogy meg�vja az eles�st�l. Lyl h�l�san pillantott fel r�, de azt�n egyb�l megv�ltozott az arckifejez�se, amint Tom Kaulitzot fedezte fel „megment�j�ben”.

- Bocs – l�kte oda flegm�n, �s �ppen valami s�rt� megjegyz�st fontolgatott mag�ban, amikor esz�be jutott, hogy tulajdonk�ppen neki el k�ne cs�b�tania a fi�t. Aki egy�bk�nt sz�vb�l gy�l�lte �t, �s ez az �rz�s k�lcs�n�s volt, de h�t a fogad�s az fogad�s. �ppen ez�rt rendezte a von�sait, �s igyekezett kedvesen felmosolyogni a n�la j� egy fejjel magasabb Tomra, b�r minden porcik�ja tiltakozott eme m�velet ellen. A fi�nak l�that�lag csak most esett le, hogy kit is �lel m�g mindig szorosan mag�hoz, �s ell�kte mag�t�l a csuromvizes Lylt, aki jelen �llapot�ban legink�bb egy �zott ver�bre eml�keztetett, de ez nem akad�lyozta meg abban, hogy a legcs�b�t�bb mosoly�t villantsa r�.

- K�sz�n�m, hogy megmentett�l – b�gta ism�t eg�szen k�zel hajolva Tomhoz, akit ez szemmel l�that�an megzavart, �s �rtetlen arckifejez�ssel b�multa, amint Lylith b�cs�t int, �s elt�nik a sarkon. Furcsa m�don m�g mindig �rezte a l�ny parf�mj�nek illat�t.�