Pr�ba pr�b�t k�vetett, a k�vetkez� p�r nap l�zas izgalomban telt. �gy t�nt, minden rendben lesz. Eg�szen p�ntek d�lut�ni f�pr�b�ig.

- Lyl, mi bajod? – ugrott oda Gabriel a l�nyhoz, aki s�padtan t�maszkodott a falnak.

- Semmi, j�l vagyok! – tiltakozott er�tlen�l Lylith, de a git�r lassan lecs�szott a kez�b�l a f�ldre, �s bizony�ra � is k�veti, ha a dobos nem tartja olyan er�sen.

- Hiszen forr� a homlokod! – �ltette le Gabriel egy sz�kre.

- Gab, hagyj b�k�n, nincs semmi bajom!

- Aha, azt�n v�rjuk meg am�g �sszeesel? K�szi, ink�bb nem…

- Hozzak l�zm�r�t? – aj�nlkozott Kamy.

- Nem kell! – tiltakozott Lylith, mik�zben Gabriel b�lintott. Kamy elhagyta a pr�batermet, �s percekkel k�s�bb Eliz�val a sark�ban t�rt vissza.

- T�le kellett elk�rnem a l�zm�r�t – vetett bocs�natk�r� pillant�st Lylithre, aki a szem�t forgatta nevel�n�je l�tt�n. Negyed �ra m�lva Lylith m�r az �gy�ban fek�dt, h�na alatt a h�m�r�vel, �s mogorva pillant�sokat vetett Eliz�ra, aki �pp az orvost h�vta. Az orvos hamarosan meg is �rkezett, �s pillanatok alatt k�sz volt a diagn�zissal: kezd�d� t�d�gyullad�s.

- A kisasszony sz�pen �gyban marad a k�vetkez� k�t h�tben, beszedi a gy�gyszereket, �s nemsok�ra kutya baja sem lesz – mosolygott Lylithre.

- Nem lehet, holnap fell�p�s – jelentette ki t�m�ren a l�ny.

- Sz� sem lehet r�la – jelentette ki m�g mindig mosolyogva az orvos. Lylith meg tudta volna fojtani.

- Majd �n gondoskodom r�la, hogy betartsa az utas�t�sokat, ne agg�djon – mondta Eliza, �s az ajt� fel� k�s�rte az orvost. Gabriel �s Kamy, akik a vizsg�lat alatt a folyos�n �cs�r�gtek, most bet�dultak a szob�ba.

- Na?

- T�d�gyullad�sa van – felelte a visszat�r� Eliza Lylith helyett.

- De… a fell�p�s? – k�rdezte bizonytalanul Gabriel.

- Lylith �gyban t�lti a k�vetkez� p�r napot – jelentette ki a nevel�n�, �s elhagyta a szob�t.

- J�tszani fogok holnap! – pr�b�lt fel�lni az �gyban Lyl, de a l�z t�ls�gosan legyeng�tette, �s visszahanyatlott a p�rn�ra.

- Fel sem b�rsz kelni! – tiltakozott Kamy.

- Akkoris j�tszani fogok! – ism�telte makacsul Lylith. – Tal�n ez a nagy lehet�s�g�nk!

- Figyelj Lyl… - kezdte b�tortalanul Gabe. – Szerintem jobb lenne, ha betartan�d, amit az orvos mondott… Keres�nk valakit, aki helyettes�t holnap.

- Nem! – csattant fel a l�ny. – Egy�bk�nt sincs senki, aki olyan j�, mint �n – jelentette ki cs�ppnyi nagyk�p�s�ggel.

- Ezt nem is mondtam – mosolygott r� gyeng�den Gabriel. – De… tudok valakit, aki meg tudja csin�lni.

- Kit? - k�rdezte Kamy. Gabriel sok�ig hallgatott, miel�tt kimondta volna a nevet.

- Tom Kaulitz.

- Azt m�r nem! – szakadt ki a tiltakoz�s Lylithb�l. D�bbenet�ben m�g fel is �lt az �gyban.

- Musz�j – jelentette ki a dobos komoran. – Senki m�s nincs, aki k�pes lenne egy nap alatt megtanulni a sz�mainkat, �s holnap elj�tszani �ket.

- Nem is tudtam, hogy git�rozik - mondta elgondolkozva Kamy. – Lyl?

- �n tudtam… - v�laszolta hosszas hallgat�s ut�n a m�sik l�ny, de m�st nem volt hajland� mondani.

- Akkor? Besz�ljek vele?

- Honnan veszed, hogy hajland� lesz r� egy�ltal�n? – k�rdezte Kamy.

- Egy pr�b�t meg�r. Lyl?

- Ok� – egyezett bele durc�san a l�ny. – De ha a helyemre akar l�pni, �n kiny�rom.

- H�t ha jobb lesz n�lad, m�g az is sz�ba j�het – mondta elvigyorodva Kamy, de Lyl jelen �llapot�ban nem igaz�n d�jazta a humor�t.

- Esz�nkben sincs lecser�lni t�ged – pr�b�lta enyh�teni a helyzetet Gabriel, azt�n felt�p�szkodott. – Megyek, besz�lek vele.

Csak egy �ra m�lva t�rt vissza, gondterhelt arckifejez�ssel.

- Na?

- Hajland� j�tszani…

- De?

- … de csak egy felt�tellel: ha Lylith szem�lyesen k�ri meg.