- Azt m�r nem!

- De Lyl…

- Nem, nem �s nem! Csak az�rt csin�lja, hogy megal�zhasson! Nem fogok k�ny�r�gni neki!

- � az egyetlen lehet�s�g�nk – mondta halkan Gabriel.

- Senki el�tt nem fogok megal�zkodni, el�tte meg f�leg nem! – makacskodott Lylith. – K�l�nben is, mi az, hogy szem�lyesen k�rjem meg? Ha fel b�rn�k kelni, akkor �n magam j�tszan�k!

- Szerintem �gy gondolta, hogy idej�n, ha hajland� vagy besz�lni vele – vetette k�zbe Kamy.

- Nem!

- Gondold �t… - k�rte Gabriel. – Mi most elmegy�nk. H�vj majd, hogy mire jutott�l.

- M�g mit nem… - f�st�lg�tt most m�r mag�ban Lylith. Az el�bb a t�voz� Gabriel ut�n v�gott egy p�rn�t, de az ajt� becsuk�dott a fi� m�g�tt, miel�tt m�g c�lba tal�lt volna. – Mi az, hogy gondoljam �t?

A hifitorony kapcsol�ja ut�n ny�lt, �s a feld�b�rg� zene, ha meg nem is nyugtatta, de legal�bb kicsit kitisztult t�le a feje. Vil�gosan �tl�tta, hogy Tomnak ez mekkora lehet�s�g arra, hogy �t megal�zza, �s azt is tudta, hogy a fi� ki nem hagyna egy ilyen lehet�s�get. Viszont azzal is tiszt�ban volt, m�g sokkal ink�bb, mint Gabriel vagy Kamy, hogy Tom val�ban az egyetlen alkalmas szem�ly arra, hogy �t helyettes�tse a fesztiv�lon. �s ez bosszantotta a legjobban: hogy sz�ks�g�k van r�.

- A francba veled, Kaulitz… - morogta, �s a telefon ut�n ny�lt. Foglalt volt. Megint pr�b�lta, megint foglalt. A k�vetkez� pr�b�lkoz�sn�l a szokott sz�veg fogadta: „A h�vott sz�m �tmenetileg nem kapcsolhat�.” – H�t csod�s… Most mi a szart csin�ljak?

�

Tom Kaulitz remek�l �rezte mag�t. Egy csinos sz�ke l�ny az �l�ben, egy �veg s�r el�tte az asztalon… Mi kellhet m�g a t�k�letes p�ntek est�hez? �s igen, a v�ratlan k�r�s Gabrielt�l, hogy j�tsszon holnap vel�k a fesztiv�lon. K�ts�ge sem volt afel�l, hogy meg tudja csin�lni. A dobos m�r elmondta, hogy mind�ssze �t sz�mr�l lenne sz�, �s azok k�z�tt is akad egy feldolgoz�s, amit m�r r�gr�l ismer. Sz�val �sszesen n�gy sz�mot kellene megtanulnia holnap d�lut�nra. Az neki semmis�g. Tudta mag�r�l, hogy pokolian j� git�ros, �s azt is tudta, hogy Gabriel�k nagyon j� zen�szek. Igaz�b�l meg akarta csin�lni. El is gondolkozott rajta egy pillanatra, hogy nem kellene holmi piti kis bossz� miatt kock�ra tennie ezt az alkalmat, de azt�n v�llat vont. Lylith el fog j�nni. Nem kock�ztatja a zenekara j�v�j�t, ha m�s�rt nem is, de ez�rt f�lreteszi a b�szkes�g�t, �s a v�g�n t�rden �llva fog neki k�ny�r�gni, hogy j�tsszon. Tom teljesen biztos volt ebben, �s �ppen ez�rt h�z�dott gonosz kis mosolyra a sz�ja. Az �l�ben �l� l�ny most h�trafordult, �s �rz�ki mosollyal hajolt hozz�, hogy megcs�kolhassa. A fi� besz�vta az illat�t, de valami�rt most nem hatott annyira az �rz�keire, mint m�skor. Mindegyre csak egy m�sik l�ny illata tolakodott az agy�ba, egy l�ny�, aki nemr�g pillanatokra csup�n, de a karj�ba simult, mint egy kis �zott angyalka. Ugyanaz az angyalka, aki r�gen, tal�n m�g egy m�sik �letben, t�le tanulta meg lefogni az els� akkordokat… Moh�n cs�kolta a sz�k�t, tal�n hogy kiverhesse a fej�b�l a m�sikat, akit gy�l�lnie kell, de nem tudja… Sz�vb�l, igaz�n, nem tudja. De az egykori angyalb�l m�ra d�mon lett, �s neki el kell felejtenie.

- Besz�lhetn�k veled? – �rintette meg valaki a karj�t.