Egyed�l csak Lylith tudhatta, mekkora er�fesz�t�s�be ker�lt eljutnia a b�rig, ahol Tom a p�ntek est�it t�lt�tte. L�tszatra ugyanolyan magabiztos volt, mint b�rmikor m�skor, csak hal�los s�padts�ga �rulkodott gyenges�g�r�l. �s most itt �llt Tom el�tt, k�szen r�, hogy b�szkes�g�t feladva k�ny�r�gj�n neki – mert nem volt k�ts�ge afel�l, hogy erre sor fog ker�lni -, hogy v�llalja a holnapi fell�p�st.

- Mit akarsz? – n�zett r� megj�tszott k�z�nnyel a fi�.

- N�gyszemk�zt – mondta nyomat�kosan Lyl, a sz�ke l�nyra pillantva. Tom s�hajtott egyet.

- B�bi, mindj�rt visszaj�v�k – �llt fel. – De v�rj �m meg! – kacsintott a l�nyra, �s nem mulasztotta el m�g egy felt�n�en �rz�ki b�cs�cs�kban r�szes�teni, amit Lylith a szem�t forgatva figyelt.

- De siess! – ny�vogta a sz�ke, mik�zben megvet�en m�rte v�gig Lylithet, aki Tommal a nyom�ban most elhagyta a sz�rakoz�helyet. Az �p�let oldal�n�l meg�llt, �s a falnak t�maszkodva figyelte a fi�t.

- Sz�val?

- Egy sz�vess�get szeretn�k k�rni – ny�gte ki a l�ny.

- Nocsak – szaladt fel Tom szem�ld�ke. – �s mi lenne az?

- J�tssz helyettem holnap a fesztiv�lon!

- �s mi�rt tenn�m? – k�rdezte Tom. Nem is titkolta, milyen j�l sz�rakozik.

- Mert erre k�rlek.

- Ez nem t�l nyom�s �rv… - jegyezte meg a fi�.

- Ez neked is nagy lehet�s�g lenne – pr�b�lta m�s oldalr�l megk�zel�teni �s vonz�v� tenni a dolgot Lylith, holott tudta, a fi�nak csup�n annyi kell, hogy k�ny�r�gni kezdjen.

- Vannak lehet�s�geim en�lk�l is.

- Tom… sz�ks�g�nk van r�d.

- Ez m�r jobban hangzik.

- K�rlek… s�t, k�ny�rg�k… seg�ts! – pr�selte ki mag�b�l nagy nehezen a szavakat Lylith, amelyek szinte az utols� csepp erej�be ker�ltek. Lassan f�nyfoltok kezdtek el t�ncolni a szeme el�tt, �s csak azon im�dkozott mag�ban, hogy el ne �juljon pont Tom el�tt. A fi�, ha �szre is vette s�padts�g�t, �s hogy meg-meginog, semmi jel�t nem adta k�ny�r�letnek.

- Csak �gy tov�bb… kezdesz belej�nni.

- Mi a fen�t akarsz m�g? – vesz�tette el a t�relm�t Lylith. Egyre gyeng�bbnek �rezte mag�t.

- Mi lenne, ha let�rdeln�l, �s �gy k�rn�l?

- Nem! – kerekedett el a l�ny szeme, �s elborzadva n�zett fel Tomra.

- Hm… v�g�lis igazad van, t�rdelve sokkal jobb dolgokat is tudn�l csin�lni… - h�z�dott kaj�n mosolyra Tom sz�ja, de azt�n megkem�nyedett a tekintete. – Mindazon�ltal, be�rem azzal, hogyha k�ny�r�gsz.

Lylt v�gk�pp elhagyta az ereje. A szeme el�tt elhom�lyosult a vil�g, Tom alakja is �sszemos�dott folt lett csup�n, �s lassan a fal ment�n a f�ldre rogyott. Minden els�t�t�lt. Hossz� percek m�lt�n kezdett csak tisztulni a k�p, �s �jra a csillagokat l�tta maga felett. Arra eszm�lt, hogy Tom tartja a karj�ban. A fi� a f�ld�n t�rdelt, �l�ben Lylith-tel, �s k�ts�gbeesetten sz�longatta az �jult l�nyt.

- J�l vagyok – sz�lalt meg v�g�l Lyl, mikor el�g er�t �rzett mag�ban. Megpr�b�lt fel�llni, de szinte mozdulni sem b�rt.

- V�rj, hazaviszlek – mondta Tom, azzal fel�llt a f�ldr�l, �s felnyal�bolta a tiltakoz� l�nyt is. – H�vok egy taxit.

A kocsiban eg�sz �ton n�m�n �ltek. Lylith m�g mindig az �jul�ssal k�zd�tt, feje n�ha-n�ha Tom v�ll�ra ker�lt, de mindig ijedten kapta el onnan, �s ink�bb a m�sik oldalra d�lt. M�g akkor sem sz�ltak, mikor a taxi letette �ket Lylith�k h�za el�tt.

- J�tszom holnap – mondta v�g�l Tom.

- K�sz�n�m – v�laszolta Lylith, �s elindult felfel� a l�pcs�n. Tom a l�ny minden tiltakoz�sa ellen�re eg�szen az ajt�ig t�mogatta.

- Lylith… - sz�lt ut�na m�g bizonytalanul, mikor a l�ny m�r az ajt�t nyitotta.

- T�d�gyullad�s… - v�laszolta Lylith, kiolvasva a k�rd�st Tom szem�b�l. – Gabriel nem mondta? – Tom a fej�t r�zta.

- �s…?

- Igen, s�lyos – v�laszolt az �jabb ki nem mondott k�rd�sre. – Mit gondolsz, mi�rt nem �n j�tszom holnap?!

Azzal becsukta maga m�g�tt az ajt�t.