- Na, k�rlek, csak �t percre! – k�ny�rg�tt Lylith Eliz�nak. – Lizzie, k�rlek!

T�z�ves kora �ta nem sz�l�totta a n�t ezen a r�gi becen�ven, most m�gis bevetette ezt is, csak hogy nevel�n�je kiengedje az �gyb�l egy r�pke id�re. A zenekar, Tommal kieg�sz�lve, m�r �r�k �ta pr�b�lt lent az alagsori pr�bateremben. Lylith majd’ meghalt, hogy l�thassa, hogyan haladnak. De Eliza mindeddig hajthatatlannak bizonyult.

- Sz� sem lehet r�la. Teljes �gynyugalom, ezt mondta a doktor �r.

- De �n nem vagyok �gy nyugodt – feleselt Lyl, mik�zben h�l�t adott az �gieknek, hogy Eliza nem j�tt r� kis �jjeli kir�ndul�s�ra.

- Vedd be sz�pen a gy�gyszert – mondta Eliza, imm�ron s�keten a k�ny�rg�sre.

- Nem veszem – makacsolta meg mag�t Lylith. – Ha leengedsz hozz�juk, ut�na beveszem.

- Lylith!

- Nem �rdekel, lemegyek �s k�sz – d�nt�tte el a l�ny, �s kim�szott az �gyb�l.

- J�l van… - adta meg mag�t Eliza. – De legal�bb vegy�l fel m�g valamit!

K�t perc m�lva Lylith m�r a pr�baterem ajtaj�ban �llt, �s nagy leveg�t v�ve nyitott be. A zenekar �ppen befejezte az egyik sz�mot, �s most minden szem r�szegez�d�tt.

- Na hogy �lltok? – k�rdezte fesztelen�l, mik�zben igyekezett nem tudom�st venni arr�l, hogy valamennyien r�zsasz�n sz�r�s mamusz�t b�mulj�k. Kamy leplezetlen�l vigyorgott, m�g a k�t fi� pal�stolni pr�b�lta mosoly�t.

- M�r az �sszes sz�m eg�sz j�l megy – mondta Gabe. – Tom nagyon j�l nyomja.

Nem lehetett nem �szrevenni, ahogy egy pillanat alatt megfagyott a leveg�.

- Persze k�zel sem olyan j�, mint te – tette m�g hozz� Gabriel, pr�b�lva kijav�tani az im�nti bakl�v�st. – �lj le, megmutatjuk – tolt egy sz�ket Lylith al�, azt�n belekezdtek az egyik sz�mba. A l�ny k�ts�gbeesetten pr�b�lt valami hib�t tal�lni benne, de egyszer�en nem siker�lt. T�l j� volt. T�l t�k�letes. Majdnem olyan j�, mint amilyennek akkor k�pzelte el a dalt, amikor meg�rta. �s mindezt az�rt, mert most Tom j�tszotta. Kis rem�nyked�ssel gondolt arra, hogy tal�n a sz�nd�kosan neh�zre �rt git�rsz�l� majd nem siker�l ilyen j�l. De persze tudta, hogy Tom ott sem fog hib�zni. Ahogyan most eln�zte a git�ros teljes bele�l�st sug�rz� arc�t, a kez�t, a hossz� ujjakat, amik a legnehezebb akkordokat is j�tszva fogt�k le, valami f�j� nosztalgia ker�tette hatalm�ba. Alig b�rta v�gig�lni a dalt, �s ut�na is csak annyit vetett oda bar�tainak, „J�k lesztek, sok sikert!”, azt�n rosszull�t�re hivatkozva m�r szaladt is fel a l�pcs�n, �s bevetette mag�t az �gyba.

- Dadus, igazad volt – zih�lta. – Nekem �gynyugalom kell.

�

Bill Kaulitznak semmi kedve nem volt elmenni a fesztiv�lra. De h�t meg�g�rte Tomnak, �s � meg szokta tartani az �g�reteit. R��r�sen s�t�lt bar�tn�je h�za fel�, becs�ngetett, �s pillanatok m�lva m�r �gy cs�kolt�k egym�st Boryval, mint akik egy �ve nem l�tt�k egym�st.

- Mi�rt is megy�nk mi oda? – �rdekl�d�tt a l�ny.

- Mert meg�g�rtem Tomnak, hogy megn�zem a fell�p�s�t.

- De pont Lylith Santos zenekar�val kell fell�pnie? – h�zta a sz�j�t Bory.

- Pont az�rt l�p fel, mert Lylith beteg – magyar�zta t�relmesen Bill.

- De akkor is… Kamy Margera… meg az a sr�c…

- Gabriel – seg�tette ki a fi�.

- Az.

- Mi bajod vele? – lep�d�tt meg �szint�n Bill, aki a maga r�sz�r�l kedvelte Gabrielt, b�r Lylt �s Kamyt nem. Azonban m�g miel�tt v�lasz kaphatott volna, m�r oda is �rtek a fesztiv�l helysz�n�re. Kis h�j�n elsodorta �ket egym�st�l a t�meg, ami egyre csak h�mp�lyg�tt, egyenesen a sz�npad fel�, amelyre akkor pakoltak fel Gabriel�k. Nem kellett sok id�, �s m�r mind a h�rman a sz�npadon �lltak, �s a t�meg egyel�re m�rs�kelt tombol�sa mellett belekezdtek az els� sz�mba. Git�rsz�l�, azt�n Gabriel is lassan bekapcsol�dott, v�g�l Kamy a mikrofonhoz l�pett. Bill megbabon�zva figyelt. Amikor a l�ny �nekelni kezdett, valami furcsa bizserg�st �rzett a sz�ve t�j�k�n… Valami elkezd�d�tt.