- Nem, nem, nem és nem!

- De Lyl…

- Eszetekbe se jusson!

- Várj már, hallgass meg!

- Nem.

- Lylith!

- Nem!

- Lylith Santos, hajlandó lennél befogni, és figyelni? – jött ki a béketűrésből Gabriel. Órák óta játszották ezt a játékot. Legalábbis aznap. Mert előtte meg már lassan egy hete. Pontosan a fesztivál másnapja óta, amikor is egy zenei producer felkereste Gabrielt, és próbafelvételre hívta a bandát. Igen ám, de ezzel volt egy kis probléma. Nevezetesen, hogy a producer úgy gondolta, Tom a szólógitáros, és kifejezetten csalódott volt, mikor Gab felvilágosította tévedéséről. Ragaszkodott Tom jelenlétéhez a felvételen, és a dobosnak csak annyi kompromisszumot sikerült kötnie, hogy kiegyeztek két gitárosban. Mármint, hogy Lylith és Tom játsszon.

- Nem!

Bár ezt Lylith Santos jelen pillanatban máshogy gondolta.

- Fogd már fel, ez lehet a nagy lehetőségünk! – szólt közbe most már Kamy is, aki eddig csendben figyelt, s meglehetősen kényelmes módon hagyta, hogy Gabriel küzdjön meg Lylith ellenállásával. Amiből nem volt hiány. A lány rohamos tempóban gyógyult, amikor arra volt szükség, hogy vitázzon és hisztizzen, viszont mikor megelégelte aznapra a vitát, mesterien tudta játszani a gyenge és kiszolgáltatott beteget. Gabrielben ilyenkor forrt a düh, hiszen tudta mire megy ki a játék, de Kamy leplezetlenül jól szórakozott rajta. Hiába, ők ketten remekül értettek hozzá, hogyan borítsák ki szegény dobost, aki ennek ellenére is imádta őket. Bár jelen pillanatban Lylt talán kevésbé.

- Válasszatok: vagy ő, vagy én!

- Tudod, hogy nem vele akarunk játszani – próbálta szemeit forgatva megnyugtatni Gabriel.

- Akkor meg miről beszélünk? – vágta ki diadalmasan Lyl.

- De ha egyszer ez az ára…

- Nem érdekel! Ez az én zenekarom, és Tom Kaulitznak semmi keresnivalója benne! És most hagyjatok, aludni akarok! Nem vagyok túl jól…

Persze az utolsó mondatot szenvedő arccal adta elő, azt éreztetve, hogy Gabriel és Kamy tehet rosszullétéről. Ők ketten pedig még egy sokatmondó pillantást vetettek a párnáira hanyatló lányra, aztán becsukták maguk mögött az ajtót.

- Szerinted? - kérdezte aggodalmas arccal Kamy, mikor már hazafelé sétáltak.

- Bele fog egyezni – vonta meg a vállát Gabriel. – Te is tudod.

- Hát…

- Miért utálja ennyire? – kérdezte hirtelen témaváltással Gab.

- Nem tudom – vágta rá Kamy.

- Oké, ha nem akarod elmondani…

- Nem az hogy nem akarom… Nem lehet.

- Jó, mindegy…

Némán sétáltak tovább.

- Szerintem tökéletes pár lennének – szólalt meg váratlanul Gabriel.

- Hm? – kapta fel a fejét Kamy.

- Mármint a bandában.

- Jaaa…

- Tom nagyon jó gitáros.

- Kösz a bókot – szólalt meg egy harmadik hang, valahonnan a hátuk mögül.