- Szeretlek.

- �n is szeretlek.

- �r�kk� szeretni foglak…

Im�dattal b�multak a m�sikra.

- Engel… Indulnotok kell – szak�totta f�lbe a sz�vszor�t� jelenetet Bill. Mind a n�gyen a kis dombon �lltak, mely a park legvar�zsosabb r�sze volt.

- Korn�lia?

- K�szen vagy?

- Csin�ld… - b�lintott szenved� arccal Engel. Korn�lia Billre n�zett, akit�l egy b�tor�t� pillant�st, �s egy utols�, r�pke cs�kot kapott v�laszul. Koncentr�lni kezdett, ajk�r�l szinte magukt�l sz�lltak a var�zsszavak, �s a leveg� pillanatok alatt megtelt m�gi�val. Szinte k�zzelfoghat� volt az a var�zser�, amit a hercegn� megid�zett. Engel most k�zelebb l�pett �s megfogta testv�re kez�t, hogy seg�tsen neki, a saj�t er�it is �tadva. Hamarosan vibr�lni kezdett k�r�l�tt�k a leveg�, Bill �s Tom pedig h�tral�ptek, hiszen Korn�lia figyelmeztette �ket, ne hagyj�k, hogy az �rv�ny mag�val ragadja �ket. A megny�l� �tj�r� szinte b�nt� f�nyess�ggel ragyogott fel. Engel �s Korn�lia vettek egy nagy leveg�t, �s h�tra sem n�zve a f�nybe vetett�k magukat. B�cs�z�sra m�r nem volt sz�ks�g, azt r�g megtett�k, �s az elgyeng�l�st most nem engedhett�k meg maguknak.

- Bill…

- Mi az? – Nem n�zett testv�r�re, m�g mindig az �rv�nyl� f�nyess�get figyelte furcs�n t�gra ny�lt szemekkel.

- Nem megy…

- Mir�l besz�lsz?

- Nem tudom elengedni! – ki�ltotta Tom, �s tett egy l�p�st az �tj�r� fel�.

- Mit m�velsz? – riadt meg Bill. B�tyja v�llat vont.

- J�ssz?

Egy hossz� pillanatig egym�s szem�be n�ztek. Szavakra nem volt sz�ks�g, mindketten tudt�k, d�nteni kell, �s a d�nt�s m�sodpercek t�rt r�sze alatt sz�letett.

- Ha te ugrasz, ugrom �n is! – mosolyodott el Bill, �s az ikrek hajsz�lra egyforma mozdulattal, ugyanabban a pillanatban vetett�k magukat az �rv�nybe…

�

Mesebeli t�jra jutottak, legal�bbis az � szem�kben �gy t�nt. Eddig m�g csak filmen l�ttak ilyen tiszt�n ragyog� �gboltot, ennyire smaragdz�ld f�vet, ennyif�le vir�got, mely a r�ten ny�lt, a kis patak csobog�sa pedig mintha a legszebben cseng� muzsika lett volna… A f�kon arany- �s ez�stlevelek csillogtak a t�k�letes z�ldbe vegy�lve, a madarak �s pillang�k soha nem l�tott sz�nekben pomp�ztak, �s f�lelmet nem ismerve sz�lltak a k�zeli bokrokra, onnan trill�ztak a legnagyobb harm�ni�ban. Mintha Engel �s Korn�lia is v�ltozott volna, most m�g ink�bb hasonl�tottak azokra az �lombeli hercegn�kre, akik val�j�ban voltak is. Szem�k m�g csillog�bb�, hossz� hajuk m�g ragyog�bb� v�lt, �s valami val�di, fens�ges �s kir�lyn�i b�j jelent meg az arcukon.

- Ezt nem hiszem el! – csattant �lesen Korn�lia hangja.

- Tom… mi�rt? – k�rdezte halkan Engel, fej�t lehajtotta �s nem n�zett a fi�ra.

- Nem tudtalak elengedni, seg�teni akarok!

- Ti nem tartoztok ide! – p�r�lt ek�zben Korn�lia Billel, aki b�nb�n� k�pet v�gott ugyan, de a hercegn�t nem tudta megt�veszteni. – Ez neked csak egy izgalmas kalandnak t�nik, ugye? – s�hajtott fel, de a szeme m�r mosolygott.

- Mit mondhatn�k? – vigyorodott el Bill. – Sz�letett h�s vagyok.

Korn�lia felnevetett.

- L�tod? � nem b�nja, hogy itt vagyunk! – mutatott r� Tom, mivel Engel m�g mindig haragosnak t�nt.

- Ez nem ilyen egyszer�!

- Az lenne, ha hagyn�d.

- De… - kezdett volna bele Engel az ellen�rvek sorol�s�ba, azonban ekkor elk�vette azt a hib�t, hogy Tomra n�zett. Szerelme ragyog� tekintet�nek nem tudott ellen�llni, egy s�hajjal megadta mag�t. Tom �s Bill figyel� tekintet�t�l k�s�rve egy halk, finom f�ttyent�st hallatott, mire a feh�r egyszarv� pillanatokon bel�l a tiszt�son termett.