- Doktorn�, ugye minden rendben van a bab�val? – k�rdezte Tom aggodalmasan az orvost�l.

- H�t… egyenl�re nagyon �gy t�nik, hogy igen – mosolyodott el az orvos, mik�zben az ultrahang k�p�t f�rk�szte. – N�zz�k, ott van! – mutatott a k�perny�re. Tom �s �n elkerekedett szemmel pr�b�ltuk kivenni, hov� is mutat.

- De ugye t�nyleg minden rendben van vele? – k�rdezte megint Tom, mire a doktorn� r�mn�zett, �n pedig megvontam a v�llamat, jelezv�n, hogy nem tehetek p�rom felesleges aggodalmaskod�s�r�l. R�szemr�l �n eg�szen el�rz�keny�ltem, amint n�ztem a monitoron azt az icipici kis valamit, aki majdan a kisl�nyom lesz, akit est�nk�nt �n ringatok �lomba, aki hozz�m szalad majd s�rva, ha valami b�ntja, �s akinek elmes�lem mindazokat a mes�ket, amiket annak idej�n �n hallgattam, �s mindazokat amik bennem �lnek… Egy apr�cska �let, egy csod�latos kis l�ny, egy �jabb valaki, akit szerethetek. Egy r�sz bel�lem �s Tomb�l… Ezen morfond�rozva olyannyira meghat�dtam, hogy �szre sem vettem, hogy k�nnycseppek g�rd�lnek az arcomr�l, csak arra eszm�ltem, hogy Tom riadtan b�mul r�m, mik�zben vadul kotor�szik a zsebeiben – felteszem, pap�rzsepi�rt.

- Tom, ne agg�djon, term�szetes, hogy a terhes n�k fokozottan �rz�kenyek – pr�b�lta megnyugtatni a doktorn�.

- Igen, nyugi, nincsen semmi bajom… Igaz�n hozz�szokhatt�l volna m�r, hogy mostan�ban folyton b�g�k – vontam meg a v�llam, de az�rt k�zben megsimogattam �k�lbe szor�tott kez�t.

- J�l van, h�t �rtek �n az ilyenekhez?! – s�rt�d�tt meg. – Baj, hogy agg�dom �rted?

- Nem baj – mosolyogtam r�. – Csak felesleges… Tudod, hogy ha baj van, �gyis sz�lok.

- Aha, ismerem az ilyet…

- Ne hisztizz! – sz�ltam r�, majd az orvoshoz fordultam: - Doktorn�, k�sz�n�nk mindent, egy h�nap m�lva �jra j�v�k.

- J�v�nk – jav�tott ki g�piesen Tom.

- Rendben, vigy�zzon mag�ra – mosolygott r�nk, �s az ajt� fel� k�s�rt minket. �n m�r kil�ptem a rendel�b�l, Tom viszont h�tramaradt egy percre. K�v�ncsian fordultam meg, arra a l�tv�nyra, hogy �letem p�rja f�lig pirulva k�rdez valamit a doktorn�t�l, aki meg�rt� mosollyal b�lint, mire Tom sz�lesen elvigyorodik, �s v�gre kegyeskedik csatlakozni hozz�m. Komolyabb �sszegben mertem volna fogadni, mit is k�rdezett t�le.

- �n is megmondtam volna – jegyeztem meg, mikor m�r az aut�ban �lt�nk.

- Mit? – adta Tom az �rtatlant.

- Igen, szabad szexelni.

- Engeeel (id�k�zben � is r�szokott, hogy Korn�lia becenev�n sz�l�tson) – ny�g�tt fel. – S�rt� a felt�telez�s, hogy �n csak arra gondolok!

- Ez t�ny, dr�g�m… Semmi felt�telez�s – ny�jtottam ki a nyelvem. – De nem g�z, �n is folyton „arra” gondolok… - mondtam cs�bos szempilla-rebegtet�sek k�zepette, mik�zben a kezemet az �l�be cs�sztattam. A kocsi majdnem l�togat�st tett a szembej�v� s�vban, Tom �gy megugrott.

- Rossz kisl�ny vagy – morgott, mikor m�r k�pes volt az �tra figyelni. – Meg�rdemeln�d, hogy j�l elfenekeljelek.

- Mindig csak az �g�retek – pislogtam r� nagy szemekkel. � meg az �gnek ford�totta a szemeit.

- Az �r�letbe kergetsz! – k�z�lte.

- Dehogyis… hiszen �gy szeretsz!

- �gy van – mosolyodott el. Ekkor a kezem m�r �jra az �l�ben volt, mire az aut� �jfent kit�rt a helyes s�vb�l. – H�, hagyd abba!

Val�s�gos csodasz�mba ment, hogy v�g�l �ps�gben haza�rt�nk, legal�bbis ami Tom reakci�it illeti az �n kis mag�nsz�momra. A h�zba l�pve fura cs�nd fogadott minket.

- Ezek ketten meg�lt�k egym�st, vagy mi? – fogalmaz�dott meg bennem a k�rd�s, de mire hangosan is kimondhattam volna, az el�ttem halad� Tom megfordult, �s csendre intett. Azt�n a nappaliba l�pve m�r �n is megl�ttam: Bill �s Korn�lia �ssze�lelkezve aludtak a kanap�n, Korn�lia v�r�s haja kusz�n ter�lt sz�t a v�ll�n, Bill pedig olyan f�lt�n �lelte mag�hoz, mintha att�l tartana, �lm�ban kilopj�k a kezei k�z�l. L�bujjhegyen osontunk fel a l�pcs�n, �s addig meg sem sz�laltunk, am�g be nem csuk�dott m�g�tt�nk a szobaajt�.

- H�t csak egym�sra tal�ltak… - mosolyodott el Tom.

- �n a kezdetekt�l tudtam – jegyeztem meg.

- Nem tudhattad! Hiszen folyton �lt�k egym�st! – ellenkezett Tom.

- �n tudtam, hogy Korn�lia Billnek sz�letett – makacskodtam.

- Honnan?

- Hiszen teljesen egyform�k!

- Pont ez�rt hittem, hogy meg�lik egym�st…

- Az csak az�rt volt, mert Bill f�lt Korn�li�t�l.

- H�, egy Kaulitz nem f�lhet a n�kt�l!

- Nem is �ltal�ban a n�kt�l f�l… csak Korn�li�t�l, vagyis ink�bb Palanhiliont�l… Avery m�g benn�k �l – mondtam halkan, elgondolkozva ink�bb csak magamnak, mire Tom �rtetlen�l n�zett r�m.

- Nem mondan�d �gy, hogy �n is �rtsem?

- Nem – mosolyogtam r�. – Az �lmokat �s a mes�ket nem lehet elmagyar�zni… Azokat �rezni kell.

- �s te �rzed �ket, ugye? – n�zett r�m gyeng�den. – Tudod, pont ez�rt szeretlek. Mert tele vagy �lmokkal �s mes�kkel, �s csod�kkal �s var�zslattal…

V�laszul csak magamhoz h�ztam, �s szorosan �t�leltem. Sok�ig, nagyon sok�ig maradtunk �gy. A lenyugv� nap bekukucsk�lt az ablakon. Hogy mit l�tott? Szerelmet. Sz�ntiszta szerelmet.

�s a boldog h�napok egyre csak teltek.