Ahogy k�zeledett az id�, Tom �gy lett egyre aggodalmasabb, �s lassank�nt az �r�letbe kergetett. A pocakom egyre g�mb�ly�d�tt, �s a hetedik h�nap t�j�n m�r �gy �reztem, nem b�rom tov�bb. A hangulatingadoz�saim od�ig fajultak, hogy minden �jjel s�rva-hisztizve kapaszkodtam Tomba, hogy azut�n meg kit�rj�n bel�lem a szeretetroham a gyerek ir�nt, �s v�g�l d�h�sen, csapkodva fek�djek vissza aludni.

- Azt akarom, hogy kij�jj�n v�gre ez az iz�, �s ut�na soha t�bb� nem �rsz hozz�m!

A baba megint �gy rugdosott, mintha megfogadta volna, hogy m�g azel�tt kik�sz�t, miel�tt egy�ltal�n a vil�gra j�nne.

- Hallottam, �jjel megint �llt a b�l – mosolygott r�m Korn�lia a reggelin�l. � a maga r�sz�r�l szint�n nem t�nt t�l kipihentnek, viszont sug�rzott r�la a boldogs�g, �gy a f�radts�g�t gondolatban Bill sz�ml�j�ra �rtam.

- Elegem van – morogtam s�t�ten, mik�zben sz�rakozottan simogattam a pocakom. Ezt Korn�lia elint�zte egy mosollyal, de azt�n a reggeli �js�got lapozgatva elkomorult az arca.

- Mi az?

- �gy t�nik, a sajt� m�g nem em�sztette meg a kapcsolatotokat Tommal.

- M�r megint szem�tkednek? – s�hajtottam fel, �s a kezemet ny�jtottam a lap�rt. Korn�lia sz� n�lk�l odaadta. T�bbek k�z�tt ezt is szerettem benne, hogy am�g Tom k�nyszeresen pr�b�lt megv�deni minden k�ls� t�mad�st�l �s egy�ltal�n a vil�g minden k�ls� jel�t�l, � k�pes volt felfogni, hogy nem vagyok m�r gyerek, �s nincs sz�ks�g az �lland� k�m�letre.

- A mai napig rejt�ly, hogyan siker�lt beh�l�znia a magyar l�nynak mindk�t Kaulitz fiv�rt… „Elszak�tja a fi�kat a rajong�kt�l” – panaszkodik s�rva egy fan… „Azt se tudni, kit�l van a gyerek”… - olvastam f�lhangosan az �js�g gyal�zkod� sorait. Korn�lia aggodalmasan n�zett r�m.

- Ne foglalkozz vel�k – vonta meg a v�ll�t. – Am�gy Tom ez�rt tuti, hogy balh�t fog csapni.

- Hetente megjelenik valami hasonl� – legyintettem. – S�t, fenyeget�seket is kaptunk m�r sz�m sz�mmal… - szaladt ki a sz�mon.

- Ezt nem is mondtad – kerekedtek el Korn�lia szemei.

- �h, h�lyes�g az eg�sz. P�r kis fanatikus csitri leveleket k�ld�zget egy ideje.

- �s?

- H�t… olyanokat �rnak, hogy kiny�rnak a k�lyk�mmel egy�tt – b�ktem ki. – De ne agg�dj, a rend�rs�g m�r keresi �ket.

- De Tom…

- Tom az�ta ki se enged az utc�ra, �s meg�r�l�k!!!

- Aha, sz�val ez�rt….

- De nem �rdekel, sz�val elj�ssz velem a boltba? �lni tudn�k egy kis j�gkr�m�rt.

- De most mondtad, hogy….

- J�ssz vagy nem? – szak�tottam f�lbe. Tan�cstalanul n�zett k�rbe, de mivel Bill �s Tom m�r kora reggel lel�ptek st�di�zni, seg�ts�g sehonnan sem �rkezhetett. L�tszott rajta, nem tudja eld�nteni, hogy s�rg�sen test�rs�get h�vjon, vagy � maga szaladjon a boltba fagyi�rt, vagy esetleg szimpl�n csak j�jj�n velem, �s im�dkozzon, ne legyen baj. Persze Tom Kaulitz bar�tn�j�nek – vagyis m�ra m�r feles�g�nek lenni – sosem volt egy �letbiztos�t�s, ezt mindig is tudtam. Azonban nem voltam hajland� elfogadni azokat a szab�lyokat, amelyeket ez az �letforma k�nyszer�tett r�m, �s ez olykor megbosszulta mag�t, mint p�ld�ul egyszer r�gen Spanyolorsz�gban – mintha egy m�sik �letben lett volna -, amikor megvertek a fanok. Viszont pillanatnyi elmezavaromban nem gondoltam erre, mint ahogy arra sem, hogy jelenleg s�lyosabb k�vetkezm�nyekkel j�rhatna egy akkorihoz hasonl� t�mad�s.

- J�, menj�nk – d�nt�tte el Korn�lia, �s t�z perc m�lva m�r kint is voltunk a h�zb�l. �lvezettel sz�vtam be a friss �s szabad leveg�t, �gyet sem vetve arra, hogy h�nyan b�mulnak meg. Tal�n csak a hatalmas pocakom miatt van, gy�zk�dtem magam. Hiszen tudom magamr�l, hogy fiatalabbnak n�zek ki a koromn�l, �s nem �pp �ltal�nos dolog ennyi id�s l�nyokat terhesen l�tni. Nem vagyok hajland� paranoi�san azt hinni, hogy k�vetnek. De az�rt n�ha aggodalmasan Korn�li�ra pillantottam, �s kezdtem azt hinni, m�gsem volt olyan j� �tlet ez a mi kis s�t�nk. Arra meg azt�n gondolni sem mertem, hogy Tom mit fog sz�lni, ha ez az eg�sz kider�l. Mindenesetre �nk�ntelen�l is megszapor�ztuk a l�pteinket, olyannyira, hogy mire a bolthoz �rt�nk, mindketten zih�ltunk, �s mintha a derekam is g�rcsbe r�ndult volna… Az els� g�rcs�t r�gt�n k�vette a m�sodik is, �s ijeszt� bizonyoss�got �rezve konstat�ltam, hogy ez a f�jdalom m�r a hasamb�l �rkezik. Meg kellett kapaszkodnom Korn�lia kez�ben, �s nem volt sz�ks�g szavakra, hogy � is egyb�l meg�rtse, mi t�rt�nik…