Az eg�sz f�jdalom olyan hirtelen t�rt r�m, hogy pillanatokig felfogni sem voltam k�pes, mit jelent. Azt hiszem, Korn�lia el�bb j�tt r�, hogy mi t�rt�nik, �s � volt az, aki el�sz�r cselekedett. Mire felocs�dtam – k�t g�rcs k�z�tt -, m�r egy szir�n�z� ment�aut�ban sz�guldottunk a k�rh�z fel�. Igaz�b�l csak annyira eml�kszem az eg�szb�l, hogy folyamatosan Tomot sz�longattam, �s de � nem volt mellettem, viszont szerencs�re Korn�lia v�gig fogta a kezemet. Az eg�sz �gy elmos�dik… Izgatott vagy �pp ideges hangokat hallottam, id�r�l id�re hull�mokban t�rt r�m a f�jdalom, �s elhom�lyos�totta a tudatomat. Tom m�g mindig sehol… Tom, Tom, gyere, sz�ks�gem van r�d! Azt�n egyszercsak m�r ott volt, ki sem kellett nyitnom a szememet, mert �reztem a megnyugtat� jelenl�t�t, amint a szob�ba l�pett. Att�l a perct�l fogva, hogy a kezemet a kez�ben �reztem, mintha m�r a f�jdalom sem lett volna annyira r�miszt�. Ennek �gy kell t�rt�nnie, meg fogom sz�lni a gyermek�nket…de… t�l korai... Akadozva jutott el minden gondolat az agyamba. Valahol a tudatom perem�n �rz�keltem, hogy az eddig oly nyugodtnak t�n� orvosok mintha most idegesebb� v�ltak volna, �s a mosolyg� n�v�rek arca elkomorul…

- Esik a v�rnyom�s…

- Gyeng�l a sz�vhang…

Bel�l ord�tottam. Csak ne essen baja a gyermekemnek…Hallottam, ahogy Tomot ki akarj�k k�ldeni a szob�b�l, de � megmakacsolta mag�t, �s k�z�lte, hogy egy tapodtat sem mozdul mell�lem. Ez er�t adott egy id�re, nagyon er�sen tudat�ban voltam a jelenl�t�nek. Ennek nem �gy kellene t�rt�nnie… T�l er�s a f�jdalom… Fogyt�n az er�m…Lassan sodr�dtam az �ntudatlans�g fel�. Egy ideig m�g �reztem, hogy Tom er�sebben szor�tja a kezem, mint aki vissza akar tartani… Azt�n m�r semmit sem �reztem. Pontosabban sz�lva, csak b�k�t. Nyugalmat. K�r�l�ttem minden csupa f�ny, de ez semmit nem jelent, valami hi�nyzik... Nem itt kellene lennem, m�g nem! Egy elmos�dott hangot hallottam, nem volt t�bb mint suttog�s. Nem tudom, mennyi ideig lehettem t�vol, de most hat�rozottan �reztem, hogy valaki h�z felfel� az �rv�nyb�l, a kez�t ny�jtja fel�m, �s f�lt�n �t�lel. Valaki a nevemen sz�l�t… Igen, ez Tom. De az � �des hangja mellett hallottam m�g egy hangot, v�konyka kis s�r�st, �s a sz�vem csordultig telt szeretettel. Ki akartam nyitni a szememet… Nem is ment olyan nehezen. Naps�t�tte szob�ban fek�dtem, az �gyam sz�l�n �lt Tom, �s mintha… Megpr�b�ltam f�kusz�lni hom�lyos l�t�somat. Igen, a karj�ban ott tartotta a kis j�vev�nyt, �s k�zben engem figyelt. Tal�lkozott a tekintet�nk. Soha nem l�ttam m�g ilyennek a szem�t, egyszerre volt k�nnyes �s mosolyg�s, ijedt �s b�szke, �s nagyon, nagyon szerelmes. Soha nem felejtem el azt a pillant�st, amellyel akkor n�zett r�m. Azut�n – an�lk�l, hogy egy sz�t is sz�lt volna -, lassan fel�m ny�jtotta a karj�ban tartott kis emberk�t, gyeng�den a karomba fektette, �s �n �letemben el�sz�r megpillanthattam a l�nyom arcocsk�j�t. A sz�vem kihagyott egy dobban�st, annyira t�k�letes volt a l�tv�ny. Pici �s t�r�keny volt, hiszen kor�n �rkezett a vil�gra, de szerencs�re eg�szs�gesnek t�nt. B�re halv�ny r�zsasz�n, feje tetej�n selymes sz�szi kis pih�csk�k, cs�pp sz�j�nak �ve t�k�letes, a von�sair�l nem tudtam eld�nteni, melyik�nkre is hasonl�t. Mindkett�nkb�l volt benne valami, igazs�g szerint kett�nk t�k�letes kever�ke volt, de mindemellett volt benne valami m�s is, valami k�l�nleges, ami m�ris arra engedett k�vetkeztetni, hogy a l�nyom igazi egy�nis�g lesz. Ekkor r�m emelte csecsem�k�k szem�nek b�lcs �s mindentud� pillant�s�t, �s �sszekapcsol�dott a tekintet�nk.

- Yvaine… - suttogtam el a nev�t, � pedig lehunyta hossz� pill�kkal �rny�kolt hatalmas szem�t, �s �gy szenderedett �lomba, mint aki v�gre t�k�letes biztons�gban �rzi mag�t. Most eszm�ltem csak r�, hogy ebben a n�h�ny bizalmas percben, amikor el�sz�r tarthattam karomban a gyermekem, Tomr�l teljesen megfeledkeztem. � v�gig csendben figyelt. Melegbarna szemeiben semmi m�st nem l�ttam, csak szeretetet, �s amikor megsz�lalt, a hangja remegett.

- Megijesztett�l…

- Mi t�rt�nt? – Az �n hangom is gyenge volt, meglepett, mennyire nehezemre esik a besz�d.

- Azt hittem elvesz�telek – s�gta, �s elford�totta r�lam a tekintet�t. – Le�llt a sz�ved vagy k�t percre. T�l sok v�rt vesztett�l.

- De a baba… Ugye neki nem esett baja? – ijedtem meg. Tom lepillantott a karomban szuszog� cs�pps�gre.

- Miatta ne agg�dj – mosolyodott el. – Er�s, mint az apja…

Ezen m�r �n is elmosolyodtam, azt�n Tom nevetni kezdett, �sszekapcsol�dott a tekintet�nk, �s boldogs�g �nt�tt el, �s m�r mindketten kacagtunk. A karomban Yvaine mocorgott, kinyitotta a szem�t, �s szemreh�ny� pillant�st vetett r�nk, majd fels�hajtott, �s tov�bb aludt. Egy napsug�r megpihent az arc�n, azt�n k�vette a t�bbi, �s milli�nyi sug�rnyal�b kacagta be a szob�t.� Azt hittem, enn�l nagyobb boldogs�g nem l�tezik… Pedig ez m�g csak a kezdet volt.

�

Epil�gus

�

Az �let�nk persze soha nem volt t�k�letes. Hull�mhegyek �s hull�mv�lgyek k�vett�k egym�st, voltak j� id�k �s rosszak. De az elm�l� �vek nem hagytak nyomot a lelk�nkben, mindv�gig ugyanazok maradtunk, akik akkoriban voltunk. M�r tudom, mennyire ritka ez a fajta, soha el nem m�l� szerelem, amit mi aj�nd�kba kaptunk. Igen, �gy v�lem, szerencs�s csillagzat alatt sz�lett�nk… Kev�s embernek� jut ekkora boldogs�g oszt�lyr�sz�l. Minket elhalmozott a Sors olyan dolgokkal, amelyeket tal�n nem �rdemelt�nk ki, de azt hiszem, kell�k�ppen �rt�kelni tudtuk. A bar�taink… a gyermekeink… Mindezt sokkal t�bbre becs�lt�k, mint az egy�ttes sikereit, melyekb�l persze szint�n volt sz�p sz�mmal. M�gis, most, amikor k�sz�netet akarok mondani az aj�nd�kok�rt, az�rt a szeretet�rt vagyok a legink�bb h�l�s, ami eg�sz �let�nkben k�r�lvett. K�sz�n�m, hogy megtal�lhattam �letem szerelm�t, k�sz�n�m, hogy egy boldogan le�lt �let ut�n m�g mindig az � kez�t foghatom, k�sz�net a bar�taink�rt, �s a gyermekeink�rt, akiket megtan�thattam arra, hogy az �lmok igenis val�ra v�lhatnak… Csak hinn�nk kell benne.

�

V�GE