- Heila…

- Mondd.

- Nem tudom, hogy menni fog-e.

- Biztos vagyok benne.

- Nem leszek k�pes r�. �s � sem.

- Mib�l gondolod?

- Nem mentj�k meg egym�st, ha sz�ks�g lesz r�. �n legal�bbis biztosan nem.

- �s �?

- Gy�l�l engem. Tudom. L�ttam. Tengernyi gy�l�letet l�ttam…

- �s te is gy�l�l�d �t.

Nem k�rd�s volt ez Heila r�sz�r�l, puszt�n kijelent�s.

- Gy�l�l�m… - Lylith hangja nem volt egy�b b�gyadt suttog�sn�l. Hirtelen mintha minden hajdani ereje elhagyta volna.

- Lylith… Meg kell tenned, �s meg is fogod tenni. B�zom benned.

- Bill, �n nem akarom ezt az eg�szet.

- Mi�rt? – n�zett r� m�lyrehat� pillant�ssal Bill.

- Te is tudod. Nem akarok seg�teni… ezeknek.

- A saj�t fajt�dr�l besz�lsz!

- Bill, ezt nem �n v�lasztottam! �n nem akartam… ilyen… sz�rnyeteg lenni.

- �n sem v�lasztottam… - mondta Bill halkan. Semmi szemreh�ny�s nem �rz�d�tt hangj�ban, Tom m�gis meghallotta benne a f�jdalmat.

- Ne haragudj – s�gta sz�ntelen hangon. Nem n�zett testv�r�re, nem akarta l�tni most az arc�t.

- Tom – sz�lalt meg hosszas hallgat�s ut�n, l�gy hangon Bill. – �n megb�k�ltem m�r ezzel r�gen. Nem kell, hogy b�ntudatod legyen miattam.

- Bill… te vagy az egyetlen, aki�rt mindent megtenn�k. Te is tudod. Ha visszacsin�lhatn�m…

- Akkor sem tenn�d. Viszont tegy�l meg valamit a kedvem�rt.

- B�rmit.

- Seg�ts nekik! Seg�ts Lylithnek.

- Mi�rt olyan fontos ez neked?

- Mert a fajt�nk l�te forog kock�n. Lehet, hogy nem �n v�lasztottam a halhatatlans�got, vagy legal�bbis nem ezen a m�don szerettem volna halhatatlann� v�lni, – itt Bill szeme elhom�lyosult egy pillanatra, ahogyan arra a r�ges-r�g volt kiskamaszra eml�kezett, aki a dalain kereszt�l akart nyomot hagyni a vil�gban – de ha m�r �gy t�rt�nt… nos, szeretn�m ki�lvezni a dolgot a v�gs�kig. Az �r�kl�tig, vagy hogy is mondjam.

- Rendben Bill. Megpr�b�lom. �g�rem, meg fogom pr�b�lni.

- K�sz�n�m testv�rem. B�zom benned.

Halk kopogtat�s hallatszott Lylith ajtaj�n.

- Gyere!

- Maxim h�vat – dugta be a fej�t a r�snyire nyitott ajt�n egy Lylith sz�m�ra ismeretlen, fiatal v�mp�r.

- Megyek m�r – s�hajtotta a l�ny, s mikor az ajt� becsuk�dott a fi� m�g�tt, m�r csak mag�ban tette hozz�: - Mit akar m�r megint?

Halkan surrant be a Tan�csterembe, amely ism�t sz�n�ltig tele volt. K�rd� pillant�s�t Maximra szegezte, aki tekintet�vel a terem k�zepe fel� intett, s Lylith �szrevett ott valakit – vagy tal�n ink�bb valamit -, akire az im�nt nem ford�tott figyelmet. A l�ny a t�k�letess�gre t�rekv� v�mp�rok szem�ben elviselhetetlen�l r�t volt, ember ugyan, de test�t hihetetlen mennyis�g� sz�r bor�totta, s legink�bb egy gorill�ra eml�keztetett. Vagy tal�n, er�s �llkapcs�t, �s t�zben �g� szemeit n�zve… egy farkasra. Amint Lylith orr�t megcsapta a szag, mely ebb�l a teremtm�nyb�l �radt, szem�ben f�ktelen d�h villant, s r�gt�n r� is vetette volna mag�t, ha Maxim halk, higgadt hangja meg nem �ll�tja.

- K�vets�gben j�tt – csak ennyit mondott, s Lylith k�nytelen volt megh�tr�lni. Olyan m�g nem fordult el� a t�rt�nelemben, hogy egy k�vets�gbe �rkez� ellens�get b�rmely s�relem �rt volna. Egyszer�en nem engedhett�k meg maguknak.

- Mit akarsz? – fordult most fenyeget�n, alig hallhat�an a furcsa l�nyhez. A farkasszer� ember azonban figyelmen k�v�l hagyta a l�nyt, s egyenesen Maximhoz int�zte szavait.

- A harc elker�lhetetlen. De ha teljes�titek, amit k�r�nk, nem lesz v�res �ld�kl�s – Hangja ink�bb morg�shoz hasonl�tott, mintsem emberi besz�dhez.

- �s mi lenne a felt�tel?

A v�rfarkas – mert most m�r el�rulhatjuk, hogy eme faj k�pvisel�j�r�l van sz� – most hirtelen Lylithre szegezte fura, v�r�s t�zben �g� szemeit, b�r m�g mindig Maximhoz besz�lt.

- Adj�tok ki nek�nk �t. Adj�tok ki a v�mp�rhercegn�t.