Egy hossz� pillanatig senki nem mozdult a teremben. A n�mas�got egyetlen fojtott ki�lt�s t�rte meg csup�n, mely a h�ts� sorokb�l hallatszott.

- Nem!

Senki nem tudta, ki ki�ltott, de a dermedt csendet semmiv� foszlatta ez a hang. Lylith �sszezavarodva fordult Maximhoz:

- R�lam besz�l? – k�vetelte szinte hiszt�rikus hangon a v�laszt. – �n nem vagyok…

- Hallgass! – sziszegte oda neki az ez�sthaj� f�rfi, majd figyelm�t �jra a v�rfarkasra ford�totta, aki mindezid�ig k�z�ny�sen �lldog�lt a terem k�zep�n, s j�l leplezett kaj�ns�ggal szeml�lte a hat�st, amit egyetlen egyszer� mondat�val kiv�ltott. - Mi�rt teljes�tn�nk ezt a k�ptelen felt�telt?

- Mert el akarj�tok ker�lni a v�ront�st, hogy sz�nalmas, gyenge fajt�tok fennmaradhasson – �rkezett a nyugodt v�lasz.

- �s ha kiadjuk nektek a… hercegn�t?

- Akkor beteljes�l a r�gi v�rbossz�, �s �jabb sz�z �vig b�k�ben �lhettek v�gtelen�l sznob v�rosotokban.

- Meg akarj�k �t �lni? – suttogta maga el� elkerekedett szemekkel Heila. – De h�t � halhatatlan!

- K�ptelen k�vetel�ssel �lltatok el�, korcsok – k�z�lte t�relmetlen int�ssel Maxim.

- Gondolj�tok meg. Kaptok h�rom napot. Amennyiben a l�ny nem lesz a harmadik �jszak�n a t�borunkban, megind�tjuk a t�mad�st. �s akkor k� k�v�n nem marad im�dott v�rosotokban.

A v�rfarkas hat�rozott l�ptekkel hagyta el a termet, mit sem t�r�dve a fogukat csikorgat� v�mp�rok t�meg�vel.

- Maxim, mi ez az eg�sz? Mi�rt mondta, hogy �n… hercegn�?

- Lylith, ne itt! A szob�mban mindent elmagyar�zok.

A l�ny kecses macskal�pteivel k�vette Maximot, s a nagyterem ajtaja hangos csattan�ssal csuk�dott m�g�tt�k.

Mikor Lylith egy r�pke �ra eltelt�l visszat�rt szob�j�ba, �gy �rezte, minden megv�ltozott. Amit most megtudott mag�r�l, a sz�leir�l �s a sz�let�se k�r�lm�nyeir�l, alapjaiban rengette meg eg�sz addigi vil�g�t. Maxim gyeng�d mosollyal magyar�zta el neki, hogy � az �si v�rvonal egyetlen �r�k�se, sz�let�se jog�n val�di hercegn�, s � fajt�j�nak egyetlen megmaradt rem�nys�ge arra n�zv�st, hogy a birodalom r�gi t�nd�kl�se egy napon visszat�rjen. Sok mindent megmagyar�zott ez az �j tud�s: vil�g�let�ben �gy �rezte, minden l�p�s�t �v� szemek vigy�zz�k, t�rsai hallgatnak szav�ra, s aki csak l�tja, titkos h�dolattal figyeli minden mozdulat�t. T�relmetlen�l elhessegette ezeket az eml�kk�peket, s f�ktelen�l tombol� haraggal gondolt arra az �j inform�ci�ra, mely a vad bossz��ll�s v�gy�t v�ltotta ki bel�le az els� pillanatt�l: sz�lei hal�l�ra. Soha eddig nem foglalkoztatta a k�rd�s, hogyan haltak meg sz�lei; alapvet�en �nz� l�nye elfogadta, s megel�gedett a k�szen kapott tud�ssal. Most elgondolkoztatta a lehet�s�g, hogy egymag�ban, egyetlen apr� l�p�ssel megmenthetn� csal�dj�t. De nem, Lylith nem volt az az �nfel�ldoz� t�pus.