Nem volt el�g er�s a f�lelm�k, hogy komolyan vegy�k a fenyeget�st. �s m�g ha komolyan is vett�k volna, sem tehettek volna semmit, hisz az egyetlen lehets�ges �ldozatot nem hozt�k, nem hozhatt�k meg. �gy h�t v�rtak, csak v�rtak, m�g a harmadik nap alkonya is el nem j�tt, �s valami morbid k�v�ncsis�ggal v�rt�k, mi k�vetkezik. Lassan teltek az �r�k, mintha minden hatvan perc egy teljes nap lett volna, k�l�n�sen Lylith �s Tom sz�m�ra.

- Itt az id� – mondta halkan Lylith, amint a nap al�bukott a l�that�ron.

- Id�? Ugyan minek az ideje? – horkant fel Tom idegesen. – Ezek csak ugat� korcsok, ne vedd m�r �ket komolyan…

- T�nyleg �gy gondolod? Akkor mi�rt �lt�l itt mellettem az elm�lt h�rom napban, �s mi�rt pr�b�ltunk egyfolyt�ban kital�lni valamit, hogy elker�lhess�k ezt? Nem, szerintem te sem hiszed, hogy nem fognak elj�nni �rtem.

- Ok�, lehet, hogy elj�nnek… De mit tudnak tenni?

- Sokkal, de sokkal t�bben vannak n�lunk!

- De nem er�sebbek, mint mi.

- �s m�gis hogyan, mivel fogunk harcolni ellen�k? Karddal? Puszta k�zzel? Vagy esetleg ez�stgoly�val? Mondj v�gre egy �pk�zl�b taktik�t!

- Az elm�lt h�rom napban m�st sem csin�ltunk, csak taktik�kat tal�ltunk ki!

- De nem jutottunk semmire! Elv�rj�k t�l�nk, hogy vezess�k �ket!

- A fen�be, Lylith, �n nem akartam ezt az eg�szet! Ne v�rd el t�lem, hogy megoldjam!

- �, bocs�nat, �gy tudtam, hogy az�rt v�lasztottak t�ged, mert te alkalmas vagy a feladatra!

- �s mi a helyzet veled, v�mp�rhercegn�? – Tom le�rhatatlan g�nnyal ejtette ki az utols� sz�t. – T�ged erre neveltek, vagy mi…

- T�vedsz, engem nem arra neveltek, hogy h�bor�ba vezessem a n�pem!

- Hanem?

- Nem tudom… P�r napja az eg�sz eddigi �letem darabjaira hullott! Megtenn�d, hogy b�k�n hagysz?

- Oh, �s a v�rfarkasok pedig j�jjenek, �s puszt�tsanak el mindent!? Szerintem nem most kellene hisztizned!

- Mintha eddig azt mondtad volna, hogy k�pesek vagyunk legy�zni �ket! Vagy bocs�nat, nem is… Azt mondtad, el sem j�nnek!

- T�vedtem – mondta jeges nyugalommal Tom, �s az ablakra mutatott. Lylith egy kecses ugr�ssal mellette termett, �s elborzadva b�multa a v�ros fel� menetel� v�rfarkasok hord�it. Megremegett, �s b�re �szrevehet�en feh�rebb lett egy �rnyalattal.

- Mi lesz most? – s�gta a l�ny alig hallhat�an.

- Megoldjuk.

P�r m�sodpercig n�m�n b�mult�k egym�st, a csendet csak a mas�roz� hadsereg d�b�rg�se t�rte meg a t�volb�l, azut�n Heila rontott be a szob�ba.

- Menn�nk kell!

- M�gis hova? – nyerte vissza hirtelen Lylith a nyugalm�t.

- A Tan�cs �gy d�nt�tt, evaku�lj�k a v�rost. Visszavonulunk az alagutakba, am�g indul�sra k�sz lesz a hadsereg.

- Menj�nk – b�lintott Lylith, �s az ajt� fel� indult, sark�ban Heil�val, azonban Tom meg�ll�totta �ket.

- V�rj! Nem l�ttad Billt?

- �gy n�zek ki, mint egy babysitter? – horkant fel Heila.

- Meg kell keresnem az �cs�met! �rzem, hogy valami baj van.

- Igen, el�g nagy a baj – mutatott Heila g�nyosan az ablak fel�. Egy pillanatra mindh�rman eln�mulva n�zt�k a t�volban fell�ngol� t�bort�zeket, �s az �gen a Hold v�r�s korongj�t. Tom nem vett tudom�st a l�ny hangj�ban megb�j� szarkazmusr�l, Lylith-hez fordult:

- Menj, kezdd el szervezni a v�delmet! Amint megtal�lom Billt, k�vetlek!

- De…

- Ne agg�dj, nem lesz baj, nem hagyom, hogy t�rt�njen veled valami… �n foglak meg�lni egy nap.

Egy gonosz vigyor jelent meg az arc�n, azut�n elhagyta a szob�t.