Lylith �s Heila egyenesen a v�ros alatt megh�z�d� titkos barlangrendszer fel� vette az ir�nyt. A n�ptelen utc�k s�t�tek �s v�szj�sl�ak voltak, a v�r�s hold pedig, ahogyan egyre magasabbra k�szott az �gen, �gy �rasztotta el a v�rost valami balj�slat� hangulattal. A t�volban a farkasok hord�i �v�lt�ttek az �gre, s hatalmas m�gly�ik mellett furcsa, ugat� hangokon tan�cskoztak. A k�t l�ny nagymacsk�khoz hasonl� gyorsas�ggal �s kecsess�ggel suhant az utc�kon �s sz�k kis sik�torokon kereszt�l, amikor egyszercsak Heila megtorpant. Lylith pillanatnyi haboz�s n�lk�l f�kezett le mellette, s k�rd�n n�zett r�. Heila tekintete a magasba szegez�d�tt, �s Lylith k�vette pillant�s�t. A kihalt utc�k teh�t m�gsem voltak annyira n�ptelenek: fent, az egyik kast�ly tornyokkal szeg�lyezett tetej�n v�zk�p�k�nt gubbasztott egy s�t�t alak.

- Bill – morogta maga el� Heila.

- Az alagutakban kellene lenned – ki�ltott fel neki Lylith, �s d�h�sen tette hozz�: - Tom mindenhol t�ged keres.

Azonban a fi� mintha meg sem hallotta volna, mintha nem is l�tta volna �ket; ugyanolyan kifejez�stelen tekintettel b�mult fel a holdra, �s t�k�letes vonal� ajkai sebesen mozogtak, mintha mag�ban motyogna.

- Hozd le! – k�rte Lylith a m�sik l�nyt, �s v�laszt sem v�rva eliramodott.

Heila fortyog� d�hvel indult neki a feladatnak: n�h�ny kecses sz�kell�s, szinte szemf�nyveszt� gyorsas�ggal, �s m�ris Bill mellett �llt a tet�n.

- Gyere m�r! – sz�lt t�relmetlen�l. Bill most v�gre r�emelte �res pillant�s�t, melyben fekete �rnyak kavarogtak; Heil�t szinte megriasztotta a s�t�t szemp�rb�l sug�rz� f�jdalom. �gy t�nt, m�g mindig nem l�tja tiszt�n a l�nyt.

- Tom… Lylith… vesz�ly… �vakodj a v�r�s holdt�l! – �sszef�gg�stelen�l buktak ki a sz�j�n a szavak. Heila megbabon�zva figyelt. �vatosan meg�rintette Bill �k�lbe szor�tott kez�t, �s most n�mileg gyeng�debben pr�b�lta indul�sra �szt�k�lni.

- Menn�nk kell, Tom t�ged keres! Agg�dik miattad! – Heila rem�lte, testv�r�nek eml�t�se kiz�kkenti Billt ebb�l a furcsa katat�ni�b�l, � azonban ism�t a holdra emelte pillant�s�t.

- Tom… a j�slat! – Mintha Heila el�z� szavaib�l val�ban csak a testv�re neve jutott volna el a tudat�ig, ott azonban �jb�l a felsz�nre ker�ltek a vesz�lyre vonatkoz� k�pzetek.

- Bill, gyere m�r! Ha bet�rnek a v�rosba, nem tal�lhatnak itt!

- Be fognak t�rni… - mondta �lmatagon Bill, s mintha lelki szemeivel val�ban l�tn� a puszt�t�st, megborzongott. Heila most v�gk�pp elvesztette a t�relm�t: egyszer�en talpra r�ngatta a fi�t, �s vonszolta maga ut�n. Azonban a tet� sz�l�r�l iszony� l�tv�ny t�rult a szem�k el�: a v�rfarkasok lassan el�z�nl�tt�k a v�roskapu k�zeli tereket, utc�kat, �s gyors temp�ban nyomultak a k�zpont fel�. Pontosan abba az ir�nyba tartottak, amerre Heil�nak �s Billnek is indulnia kellett volna. Heila egy pillanat alatt �tl�tta a csapd�t, �s a lassan mag�hoz t�r� Billel a nyom�ban a tet� nyugati oldal�hoz futott.

- Nem erre vannak az alagutak – sz�lalt meg nyugodt hangon Bill; most egyenesen a l�nyra n�zett, �s �gy t�nt, val�ban �t l�tja.

- Tudom – v�laszolta hasonl�an h�v�s hangnemben Heila. – Oda most nem mehet�nk.

- M�g id�ben oda�rhet�nk – vetette ellen Bill.

- Nem kock�ztatom, hogy k�vessenek, �s megtal�lj�k a barlangokat! – felelte inger�lten a l�ny.

- Akkor…?

- Siess, tudok egy b�v�helyet.

A k�vetkez� pillanatban Heila m�r az utc�t bor�t� macskak�veken �llt, �s onnan ki�ltott fel Billnek.

- Mire v�rsz, ugorj m�r!

�s Bill ugrott.