Billnek �gy t�nt, mintha m�r �r�k �ta futn�nak a v�ros sz�k kis utc�csk�in, a balj�slat� sik�torokon �s n�ha egy-egy elhagyatott, sz�les sug�r�ton, de mindig a magas falak �rny�k�ban megb�jva. Nem tudta, hova mennek, azt sem tudta, Heila ismeri-e az utat, vagy �ppoly k�ts�gbeesetten, elhagyatottan rohan, ak�rcsak �, de nem k�rdezte. K�vette a l�nyt, term�szetesen mindennem� fizikai meger�ltet�s n�lk�l, de a nyomaszt� �rz�sek nem hagyt�k nyugodni. M�r a nyugati v�rosfal k�zel�ben j�rtak, amikor Heila v�gre meg�llt.

- Valahol itt kell lennie – n�zett k�rbe tan�cstalanul.

- Mit is keres�nk? – tudakolta Bill, mik�zben � is k�r�ln�zett.

- Van itt valahol egy r�gi alag�t, ami �sszek�ttet�sben �ll a nagy barlangrendszerrel. Maxim mes�lt r�la egyszer Lylithnek, �s �n v�letlen�l meghallottam.

- De m�g nem j�rt�l itt?

- Nem – hangzott a t�m�r v�lasz.

- �s m�gis hogyan akarsz megtal�lni valamit, amir�l csak annyit tudsz, hogy nagyj�b�l merre van? Gondolom, a bej�rat �lc�zva van.

- Nah�t, nem mondod…

- Sz�val? Hogyan akarod megtal�lni?

- �szt�n�k, sz�vem. �szt�n�k.

- Aha – forgatta a szemeit Bill, azt�n lehuppant a j�rdaszeg�lyre.

- �s most m�gis mit csin�lsz? – �rdekl�d�tt ny�jasan Heila.

- V�rom, hogy az �szt�neid diadalmaskodjanak… Vagy hogy ide�rjenek a kuty�k – v�laszolta nyugodtan a fi�.

- �s mi lenne, ha mindezek helyett ink�bb seg�ten�l? – fortyant fel Heila.

- Minek? Szerintem boldogulsz.

- H�, a te nyavaly�s �letedet is menteni pr�b�lom!

- K�rte valaki? – k�rdezte nyugodtan, hatalmas szemeiben valami furcsa szomor�s�ggal Bill. – Egy�bk�nt a bej�rat ott van az alatt a fa alatt. Pont az orrod el�tt.

- Maxim! – f�kezett le Lylith az ez�sthaj� f�rfi el�tt.

- V�gre, Lylith!

- Mindenki itt van? – n�zett k�r�l a hatalmas barlangteremben a l�ny.

- Nagyj�b�l. A legjobb lopakod�k kint vannak �s figyelnek. Tom, Bill �s Heila… Nos, �k nem tudom, hol vannak.

- Nem lesz bajuk – nyugtatta meg az �reget Lylith. – De most seg�tened kell. Mutasd a fegyverrakt�rt!

- Gyere velem – k�rte Maxim a l�nyt, �s elindult az egyik mell�kfolyos�n. Lylith energikus, k�nny� l�pteivel k�vette. – Itt vagyunk. Egyszerre mindig csak k�t embernek lehet hozz� kulcsa. Az egyik n�lam van. A m�sik… Mostant�l a ti�d.

- K�sz�n�m. K�rlek, nyisd ki az ajt�t.

Az ajt� f�ld�nt�li csikorg�ssal t�rult ki, a rozsd�s alkatr�szek s�rva lend�ltek ism�t mozg�sba a sok-sok �vi t�tlens�g ut�n. Lylith �mulva n�zett k�r�l a hatalmas teremben. Minden falat, szinte minden talpalatnyi helyet fegyverek bor�tottak: �don p�nc�lok, csillog�, misztikus kardok, csatacsillagok, k�z�pkori ny�lpusk�k �s a legmodernebb 21. sz�zadi g�pfegyverek, aknavet�k �s ez�stgoly�kkal t�lt�tt pisztolyok sorakoztak polcokon �s l�d�kban. Haboz�s n�lk�l l�pett a modern fegyverekhez, �s r�gt�n kiv�lasztott k�t kicsit ez�stpisztolyt; ezeket a zseb�be cs�sztatta, �s k�rd�n Maximra n�zett. A f�rfi a szoba egyik sark�ban �ll� r�zveretes l�d�hoz s�t�lt. Nyak�ban egy v�kony ez�stl�ncon pici ez�stkulcs himb�l�zott. Most fogta ezt a kulcsot, a l�da egy rejtett kis z�rj�ban elford�totta. A z�r halkan kattant.. Maxim �vatosan emelte fel a fedelet: a l�da egy csod�latos, karcs�, csillog� peng�j�, �kk�ves markolat� kardot rejtett. A f�rfi vigy�zva, szinte szeretettel emelte fel a fegyvert; ajk�hoz emelte a peng�t, cs�kot lehelt r�, majd Lylithnek ny�jtotta.