A l�ny �vatosan ny�lt a fegyver�rt, mintha az valami �l�l�ny lenne; s val�ban, a kard minta l�legzett volna, mintha az �kk�vekbe rejtett par�nyi sz�v meg�rezte volna m�lt� tulajdonos�nak k�zeledt�t, s �r�mt�ncot j�rva csillanna a peng�n a tengernyi gyertyaf�ny. Lylith vigy�zva �rintette a markolatot, de kard �s k�z tal�lkoz�sa vill�mcsap�sk�nt has�tott a leveg�ben: �gy �rezte, megtal�lta hi�nyz� darabk�j�t, s a fegyverben fic�nkolt a kit�rni k�sz er�.

- Maxim… - lehelte �h�tatosan, amint meg�rezte a kard l�ktet�s�t.

- Ezt a fegyvert arra kov�csolt�k, hogy a fajt�nk ellens�g�t gyilkolja. A peng�je tiszta ez�st. Imm�r k�tsz�z �ve, az utols� nagy h�bor� �ta v�r r�d.

- Mi t�rt�nt az el�z�…

- R�la nem besz�l�nk – szak�totta f�lbe a f�rfi. – �s most gyere, dolgunk van.

Nyugodt, �rzelemmentes hangja gyorsan visszaz�kkentette a l�nyt a val�s�gba, t�volban j�r� lelke, mely a r�gm�lt nagy h�seivel barangolt, szempillant�s alatt visszat�rt test�be, �s imm�r ism�t n�p�nek vez�re volt.

- Sz�t kell osztanunk a fegyvereket. A hadsereg t�bbs�ge eddig csak foggal-k�r�mmel k�zd�tt. Na nem mintha az nem lenne hal�los… - mosolyodott el, kivillantva borotva�les, ragyog� fogsor�t.

- Ha akarod, int�zkedek – mondta Maxim, s alig �szrevehet�en meghajtotta a fej�t.

- K�sz�n�m. Hol a csud�ban van m�r Heila… - mormolta Lylith, mik�zben megindult az ajt� fel�. A kard gy�m�ntos h�vely�t m�r menet k�zben csatolta a derek�ra.

Tom lassan, m�dszeresen kutatta �t az elhagyatott v�rost a testv�re ut�n. Mit sem t�r�d�tt a k�zelben von�t� farkasfalk�val, csak a Bill ir�nti aggodalom hajtotta, mely n�tt�n-n�tt benne. Id�r�l id�re szagot fogott, de azt�n amilyen gyorsan j�tt, olyan gyorsan el is m�lt az ismer�s �rz�s. Az ellens�g feltart�ztathatatlanul k�zeledett, nemegyszer csak p�ratlan �szt�nei mentett�k meg att�l, hogy farkasokkal fusson �ssze a sz�k sik�torokban. A hold egyre feljebb k�szott az �gen, a torony�ra m�r el�t�tte az �jf�lt, a t�mad�s egyre csak k�zelgett. Azt�n egyszercsak j�les� megnyugv�s �nt�tte el: v�mp�r�szt�n�k, vagy a v�r szava, de hirtelen biztos volt benne, hogy a testv�re j�l van. Ekkor a h�ztet�k�n �t, sz�ln�l is sebesebben, megindult a barlangok fel�, hogy seg�tsen Lylithnek megszervezni a hadsereget.

Bill �s Heila sok�ig csak vakon t�velygett a v�gtelen alag�trendszerben. Csup�n �tletszer�en v�laszthattak a rengeteg j�rat k�z�l, melyek nagy r�sze r�g beomlott. A sokadik hi�baval� pr�b�lkoz�s ut�n lassan �gy t�nt, Heila t�relme a porba hull.

- Nem b�rom – t�rt ki d�h�sen. – Szerinted merre menj�nk? Elegem van ebb�l a vaks�gb�l, a tehetetlens�gb�l, miattad vagyok itt, pr�b�lj m�r meg csin�lni valamit! Megfulladok itt lent!

- Neked nem kell l�legezned – eml�keztette halk, higgadt hangon Bill, aki nem l�tszott k�l�n�sebben idegeskedni a f�ld alatti bolyong�s miatt.

- Gy�l�l�m ezt a vaks�t�tet – morogta a l�ny.

- A v�mp�rok �jszakai l�nyek… - jegyezte meg Bill. Most m�r leplezetlen�l j�l sz�rakozott Heila hiszt�rikus roham�n.

- Igen, de ezt a s�t�ts�get csak a vakondok b�rj�k huzamosabb ideig! – v�gott vissza elhal� hangon a l�ny. – Komolyan �gy �rzem, hogy megfulladok.

- Akarod, hogy sz�jb�l sz�jba l�legeztesselek? – �rdekl�d�tt udvariasan Bill. – B�r m�g mindig nem �rtem, hogy egy �l�halottnak minek leveg�.

- Szomjas vagyok – ny�gte panaszos hangon Heila. – �s f�nyt akarok.

- Oh, mi�rt nem ezzel kezdted? Ha jobban meggondolom, van egy zsebl�mp�m – h�zott el� Bill egy eleml�mp�t valahonnan a hossz� fekete b�rkab�t rejtett zseb�b�l. Egy kattint�s, �s az alag�t meglep�en �les f�nybe borult, �gy Bill l�thatta Heila eszel�s d�ht�l villog� tekintet�t. H�tr�lt egy l�p�st, mert �gy t�nt, a l�ny r�gt�n nekiugrik. – Hopp�. Szeretn�d, ha lekapcsoln�m?