El�sz�r az utc�n j�tt vele szembe az angyal. Egy r�pke pillanatra �sszevillant a tekintet�k, azt�n mindketten mentek tov�bb, a maguk �tj�n. M�g nem j�tt el az id�, hogy tal�lkozzanak.

�

Tom Kaulitz ism�t r�szeg volt. A testv�re �s a bar�tai vitt�k haza az �jabb „fergeteges” partir�l, ahol �k voltak a f� attrakci�. A Tokio Hotel. Mi�ta megalakult a banda, �gy ment ez, m�r hozz�szokhattak volna. L�tsz�lag �gy is volt, de bel�l f�jt. Szenvedtek, de ezt senki nem l�thatta. Ut�lt�k m�r az eg�szet, m�r nem volt meg benn�k a kezdeti lend�let. Amikor m�g csak v�gytak a h�rn�vre, a sikerre. M�r mindent megkaptak, amit csak k�v�ntak, de most csak egyszer� �r�m�kre v�gytak, arra, hogy saj�t maguk�rt szeress�k �ket. Mind a n�gyen m�sk�pp vezett�k le a fesz�lts�get. Tom azzal, hogy ivott, bulizott, minden este m�s l�nyt vitt az �gyba. Nem �rzett ir�ntuk semmit. A sz�v�t m�r r�gen j�gp�nc�l rejtette. Nem akart m�r szeretni, tal�n nem is tudott volna. Reggel, mikor ism�t m�snaposan �bredt, �s az arc�t mosta, hogy mag�hoz t�rjen, hirtelen egy r�g hallott mond�s visszhangzott a fej�ben: „Az istenek gyakran akkor a legkegyetlenebbek, amikor teljes�tik a k�v�ns�gainkat.” Olyan hirtelen �s �lesen villant bel� a gondolat, mintha valaki hangosan kimondta volna. Belen�zett a t�k�rbe, �s egy pillanatra mintha a saj�tja mellett egy m�sik arc is felt�nt volna. Ekkor l�tta m�sodszor az angyalt.

�

Az angyal egy tizenhat �ves l�nyk�nt j�tt le a F�ldre. Feladatot kapott, vagyis k�rt. M�g csak most kapta meg a sz�rnyait, de m�r bizony�tani akart. Seg�teni akart az embereken. Konkr�tan egy emberen. Mikor a felh�k sz�l�n �lve a l�b�t l�gatta, �s figyelte, hogy mi t�rt�nik a F�ld�n, akkor vette �szre a fi�t. Eg�szen a felh�kig fel�rt a f�jdalma. A friss angyal a saj�t sz�v�ben is �rezte a szenved�s�t. Azonnal tudta, mit kell tennie. Meg kell tan�tania a fi�t szeretni. A megb�z�st megkapta, �s egyszerre a F�ld�n tal�lta mag�t. Egy erd� sz�l�n �bredt, �s csod�lkozva vette szem�gyre az �j test�t. Gy�ny�r� volt. Karcs�, feh�r b�r�, fekete haj�, s�t�t szem� l�ny lett. El�gedetten szeml�lte mag�t a t� viz�ben. Mert hiszen mi�rt ne �lhetne egy cseppnyi hi�s�g m�g az angyalokban is?! Mikor azt�n kigy�ny�rk�dte mag�t, munk�hoz l�tott. Keresni kezdte a fi�t. Tudta, hogy a k�zeli v�rosban megtal�lja. �rezte, hogy neh�z lesz a feladata, sz�ll�st kellett keresnie. Isteni sugallatra egy asszony befogadta, �s a h�zbeliek hamarosan saj�t csal�dtagjuknak tekintett�k. �gy kellett viselkednie, mint m�s tizenhat �ves l�nyoknak, de ez nem jelentett sz�m�ra gondot. Eleget figyelte a f�ldlak�kat, mondhatni, tanulm�nyozta �ket. Egy hete volt itt, m�r t�bbsz�r l�tta az utc�n a fi�t, mikor egy este �rezte, hogy elj�tt a cselekv�s ideje. Bulizni ment a szomsz�d l�nyokkal, �s a diszk�ban ott volt a fi� is. �szrev�tlen�l mell��gyeskedte mag�t – nem volt k�nny� dolga a t�bbi l�ny mellett -, �s t�ncolni kezdtek. Az angyal �lvezte a dolog �jdons�g�t, m�g soha nem csin�lt ilyet. Azt�n amikor a fi� k�zenfogta, engedelmesen k�vette a diszk� melletti sik�torba. Nem besz�ltek, a fi� tudta, hogy mit akar. A s�t�tben a falhoz l�kte a l�nyt, �s lassan a sz�ja fel� k�zel�tett.

- Tom – sz�lalt meg l�gyan az angyal. – Ezt ne!

A fi� elcsod�lkozott. Ilyen m�g nem t�rt�nt vele, hogy visszautas�tott�k volna. Lassan felemelte a fej�t, �s a szem�be n�zett. Valami r�g elfelejtett bizserg�st �rzett a sz�ve t�j�n.

- Ki vagy te? – k�rdezte remeg� hangon, mire az angyal felkacagott.

- Mit szeretn�l, ki legyek?

- Valaki, aki mellett �jra szerethetek… - suttogta a fi� �nmag�t is meglepve.

- Akkor az vagyok – v�laszolta simogat� hangon az angyal. Megfogta a fi� kez�t, �s lassan a sz�j�hoz emelve gyeng�d cs�kot lehelt az ujjaira. Tom nem tudott tov�bb ellen�llni, odahajolt, �s sz�j�t a l�ny ajkaira tapasztotta. K�l�nleges, �j �rz�s j�rta �t a test�t, amikor az angyal megremegett… �s viszonozta a cs�kot. Mikor v�g�l elszakadtak egym�st�l, mindketten zil�ltak, mint akik m�rf�ldeket futottak. A sz�v�k majd’ kiszakadt a mellkasukb�l, a t�rd�k remegett, �s megbabon�zva n�ztek egym�s szem�be. Hogyan is t�rt�nhetett ez? Az angyal nem tudhatta, hogy amikor emberi testet kapott, megkapta vele az emberek �rzelmei k�z�l a legszentebbet, a szerelem �rz�s�t. Most �rtette meg, mi�rt v�gyott annyira seg�teni ennek a fi�nak. Nem valami hom�lyos emberbar�ti szeretetb�l, nem k�teless�gtudatb�l, bizony�t�si v�gyb�l, hanem ott, a felh�k sz�l�n �lve, ahogyan a fi� f�jdalma felett �rzett szenved�s�ben a k�nnyei es�cseppk�nt �rtek f�ldet, lassan beleszeretett. Tudat alatt persze, hiszen egy angyal nem gondolhat eff�le �rz�sre. De itt, a F�ld�n, emberk�nt, felszabadult benne a szerelem. Tom is meg�rzett valamit az angyalban v�gbemen� v�ltoz�sb�l, mert gyeng�den r�mosolygott, �s mag�hoz �lelte a remeg� testet. Sz�tlan megegyez�s alapj�n indultak el, egym�st �tkarolva, de nem tudt�k merre mennek. V�g�l a fi� h�z�n�l k�t�ttek ki. Tom k�rd�n n�zett az angyalra, aki b�lintott. Halkan fellopakodtak a fi� szob�j�hoz, �s kulcsra z�rt�k az ajt�t. Tom, tal�n �let�ben el�sz�r, nem az�rt vitt fel egy l�nyt a szob�j�ba, hogy kihaszn�lja. Csak maga mellett akarta tudni, mert az elv�l�s gondolata szinte elviselhetetlen f�jdalmat okozott neki. Lefek�dtek az �gyra, de m�g mindig nem sz�ltak semmit, csak �rezt�k a m�sik megnyugtat� k�zels�g�t. V�g�l Tom t�rte meg a csendet, egy nagyon egyszer� k�rd�ssel.

- Mi a neved?

Az angyal elgondolkozott. Eddig nem volt sz�ks�ge n�vre.

- Nevezz… Arielle-nek.

- Mi�rt vagy itt?