- Bea! – n�ztem r� kiskutyatekintettel.

- Mit akarsz? – k�rdezte mosolyogva, elnyomva egy nagy s�hajt.

- Neked ugye nagyon j� kapcsolataid vannak?

- Igen, vannak. Mi�rt?

- Mert szeretn�k t�led k�rni valamit. Ugye megteszed a kedvenc modellednek? – h�zelgek.

- Mondjad!

- Sz�val az a helyzet, hogy �prilisban j�n Magyarorsz�gra a Tokio Hotel, �s �n borzaszt�an szeretn�k vel�k tal�lkozni. Te biztos ismersz valakit a Brav�n�l, vagy valahol, aki ezt el tudja nekem int�zni. L�gyszi, csin�lj valamit!

- Ez egy kicsit nagy falat m�g nekem is, de megl�tom, mit tehetek!

- K�szi, k�szi, k�szi! – �leltem meg. � t�bb nekem egyszer� f�n�kn�l, sokkal ink�bb egy aff�le n�v�rk�nt gondolok r�, aki mindig seg�t.

�s k�t h�ttel ezel�tt ezzel a h�rrel fogadott:

- Kapt�l negyed �r�t.

- Hm?

- Tal�lkozhatsz a Tokio Hotellel, de csak negyed �r�ra!

- Ez komoly?

- Teljesen – mosolygott, azt�n gyorsan befogta a f�l�t, mert vis�tva kezdtem ujjongani. Ugr�ltam �s tapsikoltam, akaratlanul is leut�nozva ezzel Bill szok�s�t. Val�s�ggal lebegtem haz�ig, �s ez az euf�ria a k�vetkez� k�t h�tben sem m�lt el. �s most itt vagyok, �s arra v�rok, hogy elj�jj�n az �n tizen�t percem. M�r csak att�l f�lek, hogy nem fogok tudni megsz�lalni. Az elm�lt k�t hetet egyetlen intenz�v n�mettanfolyamk�nt �ltem meg, lassan m�r n�met�l is gondolkozom. Most m�gis rettegek, hogy egy sz� sem fogja tudni elhagyni a sz�mat. Nyiss�k m�r ki az ajt�t! Tudom, hogy a fi�k most is bent vannak, az �js�g�r�kkal besz�lgetnek. Engem f�l n�gyre h�vtak, de m�r n�gy is elm�lt. Mi van m�r? �s ekkor, lassan ny�lik az ajt�, az �js�g�r�k ki�z�nlenek. Na, most j�v�k �n! A menedzser kij�n, k�r�ln�z, �s megpillant. H�vogat�an int, �s nekem nem kell k�tszer mondani. Lass� l�p�sekkel haladok az ajt� fel�, �s egy m�ly l�legzet ut�n bel�pek. Nagyon nagy a szoba, �s �k a t�ls� v�g�n �lnek egy nagy feh�r kanap�n. Ahogy megl�tnak, fel�llnak, �s v�rakoz�an n�znek r�m. K�zelebb �rek hozz�juk, �s egy percre az � szem�kkel l�tom magam. Izgalomt�l remeg� l�ny, nem t�l magas, de form�s, m�lybarna haja l�gy hull�mokban omlik a v�ll�ra, �s nagy barna szeme izgatottan csillog. �rzem, kellemes csal�d�sk�nt �rte �ket a l�tv�ny. Nem tudom, mire sz�m�thattak, de biztos nincsenek t�l j� tapasztalataik. A menedzser�k nyilv�n utas�t�sba adta, hogy „legyenek kedvesek”. Gondolom, a pokolba k�v�nt�k az �jabb kis rajong�jukat, aki ki tudja, hogyan �rte el, hogy ilyen VIP st�tuszba ker�lt. De �n nem ugrok hiszt�rikusan a nyakukba, �s nem t�r�k ki s�r�g�rcsben, amikor megl�tom �ket. B�r, nem sok h�ja van, de ezt csak �n tudom. Mert alighogy a k�zvetlen k�zel�kbe �rek, hirtelen meg�rtem azt az ekszt�zis-k�zeli �llapotot, ami a tinil�nyokat eszeveszett vis�t�sra k�szteti, valah�nyszor csak megl�tj�k a fi�kat. Kem�nyen kell f�keznem magam, hogy ne tegyek �gy. Bill �ll hozz�m legk�zelebb, �s a kez�t ny�jtja. Sorban kezet fogok vel�k, Tommal utolj�ra. Meglep, hogy mennyivel magasabb n�lam, legal�bb f�l fejjel. J� lenne hozz�b�jni, de nem tehetem. A tekintet�ben t�bb van az udvariass�g dikt�lta kedvess�gn�l, �rzem, sz�vesen az �gy�ba vinne. Tetszem neki. Hellyel k�n�lnak, �s �n hirtelen Tom �s Bill k�z� pr�sel�dve tal�lom magam. Lassan indul a besz�lget�s, de Bill rutinos profik�nt tal�lja meg a hangj�t. A v�g�n az lesz bel�le, hogy nem �n k�rdezek, hanem �k.

- Mi a neved? – k�rdezi kedvesen Bill. Tom hallgat, hallgat �s figyel.

- Engel – mondom ki a v�lasztott nevem, amit m�r r�g�ta haszn�lok. L�tom a meglep�d�st a szemekben. Nem �rdekel, ez vagyok �n. Egy bukott angyal, aki elvesztette a sz�rnyait, �s most nem tal�l haza.

- H�ny �ves vagy? – tal�l r� a hangj�ra Tom is.

- Szerinted? – n�zek r� huncut mosollyal.

- Tal�n… tizenh�t? – n�z r�m t�tov�n. Felnevetek. Ez j�l esik, k�szi!

- Kicsit t�bb. Huszonegy.

- �s rajong� vagy? – csod�lkozik Gutti. Georg tov�bbra sem sz�l, morc k�ppel �l a sarokban.

- K�l�nben itt lenn�k? – k�rdezek vissza.

- Igazad van – mosolyodik el Gutti. – Csak megszoktuk, hogy a tizenh�rom-tizenhat �ves koroszt�ly szereti a zen�nket.

- Baj, hogy �n is szeretem?

- Nem, dehogy – sz�lal meg Tom, mik�zben olyan mosolyt vet r�m, mintha m�ris az �gy�ban l�tna. A kezdeti g�rcs�ss�gem lassan felold�dik, a percek ked�lyes besz�lget�ssel telnek. Az �r�mra n�zek, �s megijedek a mutat�k gyors v�gt�z�s�t�l. M�r csak �t perc!

- K�rhetn�k n�h�ny al��r�st? – k�rdezem.

- Persze, v�rj, keresek f�nyk�peket – mondja Bill. Visszaj�n egy csom� k�ppel a kez�ben, �s �n sorolni kezdem a neveket. Annyi mindenkinek �g�rtem n�vre sz�l� autogramot! Bill az �t�dik n�v ut�n kiss� megh�kken, de engedelmesen �r tov�bb, azt�n a t�bbiek is r�firkantj�k a nev�ket. T�z k�rtya fekszik m�r el�ttem, amikor v�gzek a felsorol�ssal.

- M�r csak nekem kellene egy – n�zek k�r�n Billre.

R��rja egy �jabb k�pre: „Engelnek”, oda�rja a nev�t, �s �tny�jtja Tomnak. Tom babr�l vele, a neve ut�n a h�tulj�ra firkant m�g valamit. Nincs id�m megn�zni, hiszen k�zben Gutti �s Georg is al��rja. M�g egy k�z�s k�pre van id�nk, �s lej�r a tizen�t perc. Mik�zben be�llunk a k�phez, lopva megford�tom a k�pet, �s k�t sz�mot l�tok rajta. Az egyik egy mobilsz�m, a m�sik… Nos, a m�sik egy hotelszoba sz�ma. Tomra sand�tok, aki vigyorogva n�z. A vaku villan, a menedzser int. Lej�rt az id�.

- Csak m�g egy k�pet Tommal! – n�zek r� k�ny�rg�n.

Beleegyez�n b�lint, �s �n Tom mell� �llok. Egy pillanatra a v�ll�ra hajtom a fejem, besz�vom az illat�t. Apr�cska bizalmaskod�s, de hihetetlen�l j�l esik, hogy megtehetem. �tkarolja a derekam, ahol a keze a meztelen b�r�mh�z �r, szinte �get az �rint�se.

- A koncert ut�n gyere fel – s�gja a f�lembe. Mosolygok, k�sz�l a k�p.

- Nem leszek egy a sok k�z�l – s�gom vissza. Kiesik a szerep�b�l, nem szokott a visszautas�t�shoz. �rzem, siker�lt kifognom a szelet a vitorl�j�b�l. Kock�zatos j�t�kot j�tszom, k�nnyen vesz�thetek. Mindent, vagy semmit. Eldobom a lehet�s�get, hogy elt�ltsek vele egy eml�kezetes �jszak�t, de gy�va vagyok. F�lek, hogy ha megteszem, �s eldob ut�na, elveszik a var�zs. Az egyetlen var�zs az �letemben, amit az okoz, hogy �t szeretem. Vagyis azt, akinek elk�pzelem. Ha hagyom lerombolni az ill�zi�t, mindent elvesztek. Nem leszek egy a sok k�z�l. Pedig semmi m�sra nem v�gyom, mint hogy �t�leljen, hogy megcs�koljon, de tartom magam. Most egy hajsz�lon f�gg az eg�sz �letem. Egy porszem d�ntheti el, merre billen a sorsom. Im�im meghallgat�sra tal�lnak.

- K�rlek, l�tni szeretn�lek! – k�ny�r�g Tom Kaulitz nekem. – Nem teszek semmi olyat, amit te nem akarsz, �g�rem!

Na pont ez az, ha ott leszek, akarni fogom. De nem b�rok ellen�llni a simogat� pillant�snak, a gyeng�d �rint�snek a b�r�m�n, �s b�lintok.

- A koncert ut�n – s�gom neki. Megk�nnyebb�lten mosolyog, �s b�cs�z�sk�ppen egy puszit nyom az arcomra.

- Sok sikert! – mondom most m�r fennhangon, hogy a t�bbiek is hallj�k. Megint kezet fogok vel�k, megk�sz�n�k mindent, �s kis�t�lok, de csak miut�n egy cinkos pillant�st v�ltottam Tommal. Lassan l�pkedek, de csak addig, am�g ki nem �rek a sz�llod�b�l. Akkor futni kezdek, keresem a csajokat. Ide besz�lt�k meg a tal�lkoz�t, nem messze a hotelt�l. A fut�st�l zih�lok, de ekkor megpillantom �ket. V�rakozva n�znek r�m, de egyenl�re nem kapok leveg�t.

- Na? – k�rdezik t�relmetlen�l. – Milyen volt?

- J� – ny�g�m ki v�gre.

- J�? Ennyit tudsz mondani?

- Nagyon aranyosak voltak, �s �n is nagyon aranyos voltam, mert hoztam nektek valamit – szedem el� a t�sk�mb�l az al��rt k�peket. J� m�dszer, hogy eltereljem a figyelm�ket az eredeti t�m�r�l. Most m�g nem tudn�k besz�lni r�la, t�l friss az �lm�ny. Arr�l meg v�gk�pp nem besz�lhetek, hogy tal�lkozom Tommal. Szeretem ezeket a l�nyokat, de ennyire nem merek b�zni benn�k. Az egyetlen, akinek el mern�m mondani, viszont szint�n Tom-fan, neki nem akarok ezzel f�jdalmat okozni. Kiosztom a k�peket, hatalmas �r�mujjong�sok, nyakba borul�sok, �s v�get nem �r� h�la�z�n. Megy�nk a koncertre. �nekel�nk, nevet�nk, folyamatosan besz�l�nk. A k�vetkez� k�t �r�t, mint egy �lomban �lem �t. Fergeteges hangulat, tombolunk, �rj�ng�nk. A v�g�n lassan m�lik az ekszt�zis, lassan nyugszunk le. Kezd visszat�rni a gyomorg�rcs. Elk�sz�n�k a l�nyokt�l, nem �rtik hov� sietek, de mennem kell. Tal�n holnap mindent elmes�lek nekik, amikor az msn-en l�gunk, de most nem lehet. Tom v�r. Engem v�r. Remegek a gondolatra, hogy kettesben maradjak vele, de m�gis alig v�rom m�r. Oda�rek a hotelbe, gond n�lk�l jutok be. El�keresem a k�pet a szobasz�mmal, �s mikor megl�tom, hangosan felnevetek. 483-as szoba, h�t ez jellemz�. Megyek a folyos�n. 481, 482, a k�vetkez� lesz az. Veszek egy nagy leveg�t, �s bekopogok.

- Gyere! – hallom Tom hangj�t.

Benyitok, �s elk�pedek. A szoba hatalmas, �s gy�ny�r�. Tom �t�lt�z�tt, most feh�r p�l� van rajta. Ez a vesztem: ilyenkor �gy n�z ki, mint egy angyal. De az �rtatlan k�ls� nem tudom, mit takar. Nem ismerem, �s ez egy kicsit megijeszt.

- Hello! – �llok meg a szoba k�zep�n.

- F�ltem, hogy m�gse j�ssz el – n�z r�m nagy szemekkel, �s k�zelebb l�p. Pillang�k a gyomromban. Csak �gy csapkodnak a sz�rnyaikkal. Remeg a t�rdem.

- M�gis itt vagyok – felelem kiss� ostob�n, de nem jut jobb az eszembe. M�r eg�szen el�ttem �ll, csak karny�jt�snyi a t�vols�g. �szt�n�sen h�tral�pek, mert ha meg�rzem az illat�t, elveszek.

- �r�l�k neked, de komolyan.

- Ne hidd, hogy az�rt vagyok itt, hogy az �gyadba ugorjak – igyekszem tiszt�zni el�re a helyzetet.

- Mi�rt vagy itt? – n�z r�m �that� pillant�ssal, amit�l zavarba j�v�k. Nem tudom, mit mondjak.

- Mi�rt h�vt�l ide? – dobom vissza a k�rd�st.

- Mert tetszel nekem. S�t…

- S�t?

- Valamit �reztem, de m�g nem tudom, hogy mi ez. Furcsa �rz�s, mintha g�rcs lenne a gyomromban. �s izzad a tenyerem is.

Elmosolyodok, mert pontosan azokat a szavakat haszn�lja, amikre �n is gondoltam. Csakhogy ez n�lam a szerelem jele. Lehets�ges lenne, hogy Tom Kaulitz �rez valamit ir�ntam?

- Szerinted mit jelenthet ez? – n�z r�m huncut mosollyal.

- Tal�n elrontottad a gyomrod – igyekszem elviccelni a k�rd�st.

- Nem hinn�m, sokkal ink�bb… - el�m l�p, �s �t�lel. Nem jutok sz�hoz. Biztos csak �lmodom. Nem merem felemelni a fejem. V�g�l megel�geli a t�tov�z�st, �s hat�rozottan felemeli az �llam. Egy hossz� pillanatig b�mulunk egym�s szem�be, azt�n lehajol, �s megcs�kol. Erre v�rok m�r mi�ta! �s nem kell csal�dnom. �letem egyik legjobb cs�kja. L�gy, gyeng�d �s m�gis szenved�lyes. Mikor elszakadunk egym�st�l, k�rd�n n�zek fel r�.

- Ez most mit jelent? Megmondtam, hogy nem akarok egy lenni a sok k�z�l.

Megint lehajtom a fejem, makacsul nem n�zek r�.

- Engel, n�zz r�m! – mondja. A hangja l�gyan, m�gis parancsol�n csend�l. Vonakodva engedelmeskedek. – �n nem vagyok Bill! Szerintem � er�sen t�ldimenzion�lja ezt a k�rd�st. Tetszel nekem, vonz�dom hozz�d. Nem a szex miatt kellesz. Ha �gy lenne, megmondan�m. Azok a l�nyok, akikr�l az �js�gokban olvashatt�l, tudt�k mire sz�m�thatnak. Nem szoktam hazudni. Kellesz nekem, nem csak most. Ennyit tudok mondani. El�g ez neked?

- Tulajdonk�ppen…

- Az�rt h�vtalak, mert �gy �rzem, jobban meg kell, hogy ismerjelek. Nem azt akarom, hogy lefektesselek, azt�n kidobjalak.

- Lesz folytat�s? – k�rdezem csod�lkozva.

- �n szeretn�m, ha lenne.

- De ezt most ugye nem csak az�rt mondod, mert �gy gondolod, hogy ezt akarom hallani?

- Nem, t�nyleg komoly.

- De hogyan akarod ezt megoldani?

- Majd kital�lok valamit.

- Nem tudom, hogy mit mondjak.

- P�ld�ul mondd azt, hogy igen!

- Most mire mondjak igent? Te most azt akarod, hogy legyek a bar�tn�d, vagy mi?

- Ezt pr�b�lom m�r mi�ta kiny�gni!

- Nem korai ez m�g egy kicsit? Nem is ismersz!

- Majd megismerlek – vigyorodik el. Sz�d�l�k, meg kell valamiben kapaszkodnom. Ez a valami pedig t�rt�netesen Tom karja. Megint �t�lel, �s l�gyan megcs�kol. Az �gy fel� h�tr�lunk, milyen meglep�… Visz, sodor a szenved�ly, nincs meg�ll�s, b�rhogy kap�l�ztam ellene. Megadom magam a var�zslatnak. �rzem magamon Tom kez�t, ahogyan kutat, simogat, felfedez �s cir�gat. A ruh�ink szinte �szrev�tlen�l t�nnek el. �s egyszerre m�r csak a m�mor l�tezik, a ritmus, amit dikt�l, �s �n h�en k�vetem. Egybeolvad a test�nk, �s tal�n a lelk�nk egy darabja is. �gy cs�kol, mintha k�l�nleges lenn�k neki, �s ennek, ha a szavainak nem is, a lelkem m�ly�n hinni merek. Forog velem a vil�g, azt se tudom, ki vagyok, azt se, hogy hol vagyok, csak Tom sz�m�t, �s az, hogy vele lehetek. A gy�ny�r pillanatai ut�n f�lek, hogy a ki�br�ndul�s k�vetkezik, de Tom sz�tlanul fekszik mellettem, �s a fejemet a mellkas�ra vonja. �gy feksz�nk egy �r�kk�val�s�gig, �s szeretn�m kimondani az „sz” bet�s sz�t, de r�j�v�k, hogy hiba lenne, mert nem lenne igaz, mert nem is ismerem. De azt is tudom, vagy ink�bb csak hiszem, hogy el�ttem �ll az eg�sz �let arra, hogy felfedezzem, ki is val�j�ban a mellettem fekv� fi�.

�