- Hi�nyzol – s�hajtott fel panaszosan egy fi�, valahol, egy r�gi b�v�helyen.

- Te nem akartad, hogy gyakrabban tal�lkozzunk…

- F�ltelek… Ha megtudj�k, hogy egy�tt vagyunk, sz�tszednek a rajong�k…

- Gy�l�l�m a bujk�l�st – mondta keser�en a l�ny.

- �rtsd meg, nem tudn�m elviselni, hogy miattam essen bajod! – csattant fel a fi�. �t�lelte a t�r�keny testet, �s olyan k�zel vonta mag�hoz, amennyire csak tudta. A l�ny engedelmesen simult a karj�ba, �s a v�ll�ba f�rta a fej�t, hogy szerelme ne vehesse �szre a k�nnycseppeket, amik akaratlanul is kicsordultak a szem�b�l.

- Titkolsz valamit – sz�lalt meg azut�n v�ratlanul hidegen. A fi� megrezzent, �s elkapta a pillant�s�t a kutat� tekintet el�l. – Tom! Ismerlek… Nekem nem tudsz hazudni.

A Tomnak nevezett fi� lehajtotta a fej�t, �s tov�bbra sem n�zett a l�nyra.

- Sz�val nem akarod elmondani… - nyugt�zta a l�ny. Fels�hajtott, �s l�gyan v�gigsim�totta Tom arc�t. – Nem baj, �gyis tudom, mir�l van sz�… Jobb is, ha m�g nem mondod ki. „Ha ez az utols� nap, k�rlek ne mondd m�g el…” – id�zte szomor� mosollyal.

- Engel… - kezdte volna Tom, de a l�ny szel�den elhallgattatta.

- Cs�kolj ink�bb, am�g m�g lehet… - k�rte, �s mag�hoz h�zta a fi�t. Az ism�t �t�lelte, �s m�g az el�bbin�l is k�zelebb h�zta mag�hoz. M�r alig kaptak leveg�t, de csak szor�tott�k egym�st, mint k�t haj�t�r�tt, akik f�lnek, hogy elsodorja �ket az �radat. Hiszen pontosan err�l is volt sz�, �s ezt mindketten tudt�k. Nem lehettek egy�tt, az eg�sz vil�g ellen�k volt… Hi�ba a szerelem…

- Utolj�ra… - s�gta alig hallhat�an Engel. A fi� most v�gre megcs�kolta, addig cs�kolta, m�g mindketten leveg� ut�n kapkodtak. Szokatlan vads�ggal, a szenved�ly �s gyeng�ds�g k�l�n�s kever�k�vel estek most egym�snak. Annyiszor voltak m�r egy�tt, titokban, lopva, bujk�lva, ez most m�gis m�s volt. Mert ez lesz a b�cs�… Az utols� �jszaka. �des volt minden cs�k, f�jdalmas minden �rint�s, maradand� minden rezzen�s. A vil�g elv�lasztja �ket egym�st�l. A szerelem k�tel�kei elszakadnak, �s csak a f�jdalom marad. Lehetetlen szerelem… F�jdalmas szerelem… Tal�n egy m�sik �letben majd egy�tt lehetnek. Az illatok beitt�k magukat a b�r�k al�, �r�k eml�kk�nt, hogy soha ne feledj�k ezt az �rz�st… F�nyk�pek az agyukban, hangok, suttog�sok �r�kk� maradand�k… �r�k szerelem. De a reggel f�jdalmas gyorsas�ggal j�tt el, �s az elillan� �jszaka mag�val vitte a var�zslatot. A hajnal most kegyetlen volt, nem rem�nyt hozott, hanem b�natot… M�r csak a b�cs� maradt.

- Menj… - k�rte k�nnyes szemmel a fi�. – Tedd meg, �rt�nk…

- Nem akarok – s�rt fel a l�ny. – �n nem f�lek… Veled maradok…

- Nem lehet – mondta Tom hat�rozottan, ereje utols� marad�kait felhaszn�lva. – Menj!

Sok�ig �lltak az ajt�ban, egym�s szem�be n�zve… Azt�n a fi� a kilincs ut�n ny�lt, �s szinte kil�kte a l�nyt a f�nybe. Engel m�g visszafordult egy pillanatra, azt�n v�ratlanul felemelte a fej�t, s b�r az arc�n k�nnyek patakzottak, sz� n�lk�l elindult. Nem l�tta, merre megy, de nem is sz�m�tott. A fi� n�zte egy darabig, mag�ban elsuttogott egy „szeretlek”-et, a sz�ve harcolt az esz�vel…

- Maradj! – szakadt fel bel�le az elkeseredett ki�lt�s, de a l�ny m�r messze j�rt…

�

�