- Tom, megmondtam, hogy már nem akarok tőled semmit! – vágtam a fejéhez már sokadszorra. Ez persze nem volt teljesen igaz, hiszen még mindig szerettem, de már sok volt nekem, amit művelt. – Befejeztük, vége! Harmadszorra csaltál meg! - De szeretlek! – nézett rám szomorú kiskutyaszemekkel. - Ha szeretnél, nem csaltál volna meg azzal a kis szőkével… Mit tudott ő, amit én nem? – dühöngtem. Két hete ment ez így közöttünk. Ő eljött, könyörgött, fogadkozott, én pedig mindannyiszor elküldtem. Pedig szerettem, nagyon is. De annyiszor megbántott már… - Ismersz, tudod, hogy hajt a vérem – mondta bűntudatosan. - Aham, ismerlek… Pont ez a baj, túl jól ismerlek. Menj el, végeztünk! - Nem megyek, most nem! – szólalt meg váratlanul, és keményen nézett a szemembe. - Tűnj el a házamból! – néztem vele farkasszemet.
- Nem küldhetsz többször el, szeretlek, és veled akarok lenni! - Én már nem szeretlek! - Ne hazudj, tudom, hogy szeretsz! – csattant fel, és magához rántott. Az arcunk vészes közelségbe került egymással, és egymás tekintetét fürkésztük. – Most mondd, mondd a szemembe, hogy nem kellek már! Lehajtottam a fejem, és elkerültem a pillantását. Nem tudtam a szemébe hazudni. - Tudtam, hogy még szeretsz! – mondta diadalmasan. Lecsapott a számra, és vadul megcsókolt. Nem akartam ilyen könnyen megadni magam, el akartam lökni magamtól, ami rövid harc után sikerült is. Pofon akartam vágni, de játszi könnyedséggel elkapta a kezem és elnevette magát. Nagyon édes volt így, de aztán ijesztően megvillant a szeme, és erősebben szorította a karomat. - Mégis mit gondoltál kicsim? – tette fel gúnyosan a költői kérdést, és időt sem hagyva a válaszra újra megcsókolt. Most nem volt olyan erőszakos, lágyan, finoman játszott a nyelvével, és az alsó ajkamat kezdte el szívni, mintha így akarná kiszívni belőlem az ellenállás maradékait. Közben a kezemet is elengedte, és én önkéntelenül is átkaroltam a nyakát. Olyan finom volt az a csók, hogy remegni kezdett a térdem, és már kapaszkodnom kellett belé, hogy össze ne essek. Ő ezt érzékelte, és erősen tartott, aztán kis idő múlva az ágyam felé kezdett irányítani. Amikor odaértünk, ledöntött rá, és rámfeküdt. - Ne… Tom, ezt nem kéne… - nyögtem fel minden meggyőződés nélkül. - Dehogynem, most pont ez kell – mondta magabiztosan. – Csak hagyd, hogy kényeztesselek… - Ezzel nem oldasz meg semmit – mondtam erőtlenül, de tudtam, hogy hiába. Nincs erőm, és már nem is akarom leállítani, és ha akarnám is, Tom úgyis eléri, amit akar. Még mindig haragudtam rá a szőke miatt, de ugyanakkor kellett is nekem. Túlságosan szerettem, és jelen pillanatban túlságosan is kívántam ahhoz, hogy el tudjam küldeni. Már a nyakamnál járt, finoman, majd egyre erősebben szívta, olyannyira, hogy felszisszentem. Kábultan hagytam, hogy levegye rólam a falatnyi topot, ami alatt nem viseltem melltartót, így legnagyobb megelégedésére egyből eljutott a „célterülethez”. Először finom puszikkal hintette tele a mellem, aztán a nyelvével körözni kezdett a mellbimbómon, ami már megkeményedett az izgalomtól. Óvatosan meg is harapta, de csak annyira, hogy még jobban beinduljak tőle. Közben a kezeim önállósították magukat, és a haját simogattam, majd levettem a sapkáját, meg a kendőt a fejéről. Egy pillanatra elszakadt tőlem, de csak annyi időre, amíg levette a pólóját, és én futólag végigsimítottam a mellkasát, meg a pociját. Utána újra lehajolt és megcsókolt, de csak egy pillanatig, mert aztán visszatért a melleimhez, kis idő múlva pedig már a hasamnál járt. Nem időzött ott sokáig, már a nadrágom cipzárját húzta le, és azzal együtt szedte le rólam a bugyit is. Ott feküdtem előtte meztelenül, mint már annyiszor azelőtt, de ő úgy nézett, mintha nem tudna betelni a látvánnyal. - Most mi van, láttál már így! – szóltam rá, mert kicsit zavarba hozott. - Gyönyörű vagy – mondta rekedten. - Mégis megcsaltál – emlékeztettem keserűen, mire lehajtotta a fejét. - Bocsáss meg! – kérte újra. – Csak téged szeretlek, engedd, hogy bebizonyítsam… - suttogta, és finoman végigsimította a hasamat. Egyre lejjebb járt a keze, miközben végig a szemembe nézett. Végül megérintette a csiklómat, amitől önkéntelenül megrándultam, és lehunytam a szemem. Lassan körözni kezdett rajta, majd egyre gyorsabban folytatta. Aztán már csak annyit érzékeltem, hogy lejjebb csúszik az ágyon, és már nem az ujjaival, hanem a nyelvével kényeztet. Ahogy közeledtem az elélvezéshez, kicsit remegni kezdtem, de Tom erősen fogta a csípőmet, és rövid időn belül utolért az orgazmus. Felnyögtem, de ő nem hagyta abba, csak kicsit lassabban és lágyabban folytatta, egészen addig, amíg másodszorra is elélveztem. Még mindig csukva volt a szemem, amíg Tom végig nem simította az arcom. Akkor ránéztem, és láttam a diadalmas, de gyengéd mosolyt az arcán, és hirtelen még jobban szerettem, mint valaha. Magamhoz húztam, és most én csókoltam meg, gyorsan kicsatoltam az övét, kigomboltam a nadrágját, és lehúztam róla. Hamarosan az alsója is erre a sorsra jutott, és végül a szoba sarkában kötött ki. Először csak a pillantásommal simogattam végig a testét, de aztán hamarosan az ágyon feküdt előttem, és végigcsókoltam minden porcikáját. Kis ideig a számmal kényeztettem a férfiasságát, de hamar változtatott a helyzeten, és ismét alatta feküdtem. Széttolta a combjaimat, és közéjük helyezkedett, majd egy hirtelen lökéssel belémhatolt, amitől felnyögtem. Lehajolt és megcsókolt, miközben a csípője folyamatosan mozgott, változó ritmusban. Hol gyorsan küldte a lökéseket, hol pedig lassan, mélyre tolta. Nem kellett sok hozzá, hogy mindketten az orgazmus közelébe érjünk, ekkor a lábaimat a vállára tette, így tövig hatolhatott bennem, ami még gyorsabban vezetett mindkettőnket a csúcs felé. Pár lökés után a teste megfeszült, lehunyta a szemét, beharapta a piercingjét, és egy hangos nyögéssel elélvezett, fél perc múlva pedig én is követtem. - Szóval, megbocsátasz? – dőlt le mellém lihegve, de angyali mosollyal az arcán… |