TWINCEST!

„In die Nacht, irgendwann, in die Nacht, nur mit dir zusamm’n…” – énekelte Bill Kaulitz teljes átéléssel testvérének. Megszűnt körülötte a világ, eltűnt a tomboló közönség, csak Tom arcát látta maga előtt. A másik fiú nem nézett fel, de érezte a feléje irányuló pillantásokat, és makacsul igyekezett csak a gitárjára összpontosítani. Bill egészen közel hajolt hozzá, szinte a bőrén érezte a lélegzetét. Hirtelen felnézett, és a sajátjával pontosan megegyező szempárral találta szembe magát. A szíve hatalmasat dobbant. Most olyannak látta testvérét, mint eddig soha, valami megváltozott. Érezte, hogy elvörösödik, ezért újra lesütötte a szemét, és szavak nélkül próbált üzenni öccsének: „Bill, ne nézz így rám!” Bill nyelt egy nagyot. Felfogta a feléje áramló üzenetet, de nehezére esett engedelmeskedni neki. Nem tudta levenni a szemét Tomról. A száját fürkészte, és elképzelte, milyen érzés lenne, ha azokat az ajkakat a sajátján érezhetné. Már nem is emlékezett rá, mikor merült fel benne először a gondolat, de nem volt újdonság számára, az egész biztos. Mindeddig jól el tudta titkolni ilyen irányú vágyait, de most túl messzire ment, ő is érezte. Gondolni sem mert arra, hogy a koncert után mit fog kapni ezért Tomtól. „Te vagy minden, ami én vagyok, és minden, ami az ereimben folyik…”  - Befejeződött a dal, így Tom kénytelen volt felnézni a gitárjáról. Egy pillanatra újra összeakadt a két barna szempár pillantása, de azután a koncert végéig gondosan kerülték egymás tekintetét.

- Mi a fene volt ez? – támadt rá Tom az öccsére, amint egyedül maradtak a hotelszobában.

- Mire gondolsz? – igyekezett adni az ártatlant Bill.

- Már megint úgy néztél rám!

- Hogyan?

- Mintha le akarnál smárolni – nevetett fel erőltetetten és kissé gúnyosan Tom. Bill lépett egyet felé. Az a gúnyos nevetés feldühítette.

- És ha valóban azt akarom? – nézett kihívón Tomra, akinek elakadt a lélegzete.

- Na ne… – hátrált meg. Bill megint feléje lépett, Tom hátrált, amíg a fal meg nem állította. Bill megállt előtte, de olyan szoros közelségben, hogy érezték egymás lélegzetvételét. – Bill, mit csinálsz? – kérdezte elkerekedő szemekkel.

- Élek a pillanatnak – mormolta a másik, és testvére felé hajolt, hogy száját az övére tapassza. A pillanat törtrészéig még habozott, de aztán a vágy erősebbnek bizonyult, az ajkak találkoztak. Tom önkéntelenül nyögött egyet, de nem volt menekvés, őt is hamar elsodorta az újdonság varázsa, és kicsit szétnyitotta a száját, hogy Bill átcsúsztathassa a nyelvét. Elakadt a lélegzete, ahogyan megérezte testvére piercingjét. A kezei maguktól megindultak, hogy átkarolhassák öccse vékony testét. Bill engedelmesen simult hozzá, és mindketten érezték a másik felébredő vágyát.

- Ezt nem szabad! – eszmélt fel Tom, és erősen ellökte magától Billt.

- Miért nem? – kérdezte Bill nyugodtan, testvére szemébe nézve.

- Mert ez… vérfertőzés… és én… én nem vagyok meleg! – dadogta még mindig remegve Tom.

- Én sem – vont vállat Bill. Tom felhúzta a szemöldökét. – Tényleg nem – ismételte meg a fekete. – A lányok ugyanúgy felizgatnak… De te… Te más vagy. Különleges.

- Te is különleges vagy nekem, és nagyon fontos – ismerte el Tom. – De attól még…

- Tudom, nekem is fura a gondolat… De szeretlek Tom. Senki mást nem fogok ennyire szeretni. És ne mondd, hogy nem gondoltál még arra, hogy mi ketten… Tudom, hogy szeretnéd, csak félsz.

- Talán tényleg gondoltam már rá… De… Ez akkor sem lenne helyes.

- Miért ne? Ha mindketten akarjuk…

- Ez kicsit több mint testvéri szeretet, nem igaz? – mosolyodott el végre Tom.

- Próbáljuk meg! – nézett rá könyörgő szemekkel Bill. – Mit veszíthetünk?

- Te a szüzességedet – nevette el magát Tom, mire Bill is elvigyorodott, és oldalba vágta bátyját.

- Kac-kac… Látom visszatért a humorérzéked – nyújtotta ki a nyelvét, de aztán mindkettejük arca elkomolyodott, ahogyan újra tettek egymás felé egy lépést. Az ágy mellett álltak, olyan közel egymáshoz, hogy elakadt a lélegzetük is. A két barna szempár pillantása egymásba veszett. Vágy és szeretet csillant ezekben a szemekben, az összetartozás és barátság érzése, és az a tudat, hogy ők valójában egy lélek két testben. Most Tom volt az, aki először mozdult, és lágyan megcsókolta Billt, majd egyre szenvedélyesebbre váltott. Kifulladásig csókolták egymást, míg végül lihegve elszakadtak a másiktól. Bill most megfogta Tom kezét, leereszkedett a széles franciaágyra, és magával húzta testvérét is. Ott ültek egymással szemben, és tétován mozdultak egymás felé. Bill lassan leszedte Tom sapkáját, és kissé remegő kezekkel a pólóját is lehúzta róla. Mohó pillantásokkal pásztázta végig bátyja vékony testét.

- Ugyanolyan girnyó vagy, mint én – állapította meg elmosolyodva.

- Hadd lássam – válaszolta erre Tom kaján vigyorral, és ő is lehúzta Bill pólóját. – Az én hasam izmosabb – egózott, miután végzett a szemlélődéssel.

- De nekem jobb fenekem van – vigyorgott Bill.

- Muti! – csillant fel Tom szeme, és egy szempillantás alatt kicsatolta Bill övét, és lehúzta róla a nadrágot. – Hm… Nem rossz… De érthető, mégiscsak az én ikrem vagy…

- Hé, akkor lássuk a tiédet is! – vágta rá Bill, és megszabadította Tomot az óriási gatyától. Már mindkettőjükön csak egy vékony boxeralsó feszült, és a fiúk kíváncsian, és kicsit talán ijedten méregették egymást egy darabig.

- Bill… Biztosan akarjuk mi ezt? – kérdezte komolyan Tom.

- Én akarom – mondta magabiztosan a másik, aztán félve pillantott testvérére. – Te nem?

- Akarom, csak… Még soha nem csináltam ilyet…

- Félsz?

- Egy kicsit – vallotta be a rasztás. Bill erre nem mondott semmit, csak odahajolt hozzá, és egy lágy csókot nyomott a szájára, hanyatt döntötte az ágyon, aztán finoman a nyakát kezdte csókolgatni. Tom összerezzent az érintésekre, de nem állította le öccsét. A fiatalabb fiú növekvő önbizalommal kényeztette őt, már a mellbimbóinál járt, és lágyan körözött rajta a nyelvével. Lassan végighúzta a nyelvét Tom hasán, de a boxer vonalánál megállt. Huncut tekintettel nézett fel bátyjára, aki most megtámaszkodott a könyökén, és kérlelőn nézett Billre. „Tedd meg!” – ez volt a pillantásában. Bill vett egy mély lélegzetet – hiszen még ő sem tett ilyet -, és lassan lehúzta az alsót Tomról, aki megemelte a csípőjét, hogy könnyebben menjen. Elkerekedő szemekkel bámulta a boxerből kibukkanó, már ágaskodó hímvesszőt. Remegő kezekkel fogta meg, mire Tom nyögött egyet, aztán valami ösztönnek engedelmeskedve lassan a szájába csúsztatta.  Egyre gyorsuló ütemben szopta Tomot, aki nagyokat nyögött, majd hirtelen felült, és leállította Billt. A másik fiú értetlenül nézett rá.

- Bill, szeretném, ha… - kezdte nagyot nyelve Tom, de nem igazán tudta, hogyan mondja. Szerencsére Bill kimondatlanul is megértette, mit szeretne Tom, és belepirult a gondolatba. Szerette volna boldoggá tenni testvérét, csak kicsit megijedt, de Tom most már a kezébe vette az irányítást. Kissé bizonytalanul ugyan, de lehúzta Bill alsónadrágját, és kezét a farkára kulcsolta. Most Billen volt a sor, hogy felnyögjön. Tom lassú mozdulatokkal húzogatta a kezét, aztán mikor Bill már kellőképpen felizgult, a fülébe suttogva kérte: - Fordulj meg!

Bill belenézett testvére szemébe, aztán megtette, amit az kért tőle. Az ágyon hasalt, és összeszoruló gyomorral érezte, ahogyan Tom apró puszikkal hinti tele a hátát és a nyakát, miközben a fenekét simogatja.

- Lazíts! – súgta Tom. – Nem akarok fájdalmat okozni…

Ettől a gyengédségtől Bill megkönnyebbült kissé, és nagy levegőt véve igyekezett ellazítani a testét. Egy pillanatra éles fájdalmat érzett, de aztán Tom lassan mozgatni kezdte benne az ujját, és ő rájött, hogy nem is olyan borzalmas érzés. Tom még egy ujját becsúsztatta, amitől egy pillanatra újra fájdalom hasított belé, de hamarosan zihálni kezdett, és sürgető vágyat érzett, hogy testvérét magában tudhassa.

- Kész vagy? – kérdezte Tom halkan. – Biztos, hogy akarod?

- Szeretlek – válaszolta magabiztosan Bill. – Gyere!

Megemelte a fenekét, Tom pedig elhelyezkedett a lábai között, és lassan behatolt. Egyszerre nyögtek fel, aztán Tom lassú mozgásba kezdett, miközben még mindig Bill hátát puszilgatta. Előrenyúlt, megtalálta testvére péniszét, és mozgatni kezdte rajta a kezét. Bill arcát a párnába fúrva élvezte a növekvő kéjt, és nem kellett sok, hogy remegni kezdjen, és ezzel egy időben Tom is hangosan kezdett zihálni. Az ikrek teste megfeszült, és szinte egy időben szakadt ki belőlük a kielégült sóhajtás. Még percekkel később is nehezen vették a levegőt, amikor az ágyon fekve a plafont bámulták.

- Mi lesz most? – tette fel a kérdés Tom. – Hogyan tovább?

- Nemt’om – vont vállat Bill. – Muszáj neked folyton agyalni?

- Hm… tulajdonképpen ráérek holnap is gondolkozni – mosolyodott el a rasztás. – Gyere ide! – kérte, és amikor Bill közelebb fészkelődött hozzá, szorosan átölelte. Egy darabig csendben feküdtek, aztán amikor Bill halkan dúdolni kezdett: „ …lass uns gemeinsam in die Nacht…”, Tom csak elmosolyodott, és egy finom puszit nyomott testvére homlokára…