- Szia Tom! – mosolygott fel Engel a fiúra.

- Szia kiscica! – vigyorgott vissza Tom. Régóta ismerték már egymást, barátok voltak. S talán kicsit több is annál, legalábbis titokban mindketten arra vágytak, hogy történjen valami… De féltek, hogy elronthatnak mindent.

- Gyere, mutatok valamit! – húzta maga után a lányt Tom. Olyan gyorsan lépdelt, hogy Engel alig győzte kapkodni a lábait.

- Lassíts már! – kérte kifulladva.

- Bocsi törpe… Na gyere! – mondta nevetve, és felkapta a lányt a karjába.

- Tegyél le! – kapálózott a másik.

- Jól van, mindjárt odaérünk – lihegte Tom, és továbbcipelte a lányt. – Csukd be a szemed! – kérte. Kézenfogva vezette még pár lépést. – Most kinyithatod!

- Ez meg… mégis mi a fene? – nevetett fel a lány.

- Nem tetszik? – bántódott meg Tom.

- Azt nem mondtam… de minek mutogatod ezt a tankot?

- Hé, ez a tank az enyém – vigyorgott büszkén a fiú.

- A tiéd?

- Aha… Tegnap vettem – mondta, és a büszke vigyor le nem hervadt az arcáról.

- És mégis minek ez neked? – érdeklődött nem minden gúny nélkül a lány, de Tom nem sértődött meg.

- Például arra, hogy elvigyelek kocsikázni – mondta, és gáláns mozdulattal kinyitotta az ajtót. – Szállj be!

- Nem őrültem meg – kacagott Engel. – Az életbiztosításom nem fizet annyit, hogy megérje beülnöm.

- Na, bízz bennem – kérte a fiú kiskutyaszemekkel. Engel felsóhajtott, és felmászott az autóba.

- Nem hiszem el, hogy meg tudtál fűzni…

- Csak mert ellenállhatatlan vagyok…

- Fogd be egómanó és az útra figyelj! – szólt rá Engel, de aztán be kellett látnia, hogy a fiú meglepően jól vezet. Csak akkor kezdett elbizonytalanodni, amikor kifelé vették az irányt a városból. – Most meg hova megyünk?

- Csak az autópályára… meg akarom mutatni neked, hogy mit tud a kicsike – vigyorgott Tom, mire Engel a fejéhez kapott.

- Ótejóég, csak ezt éljem túl… Tom, ha beborulunk egy árokba, én kinyírlak!

- Vállalom a kockázatot… - mondta a fiú magabiztosan, és beletaposott a gázba. Szerencsére nem volt nagy a forgalom, így viszonylagos nyugalomban élvezhették a lassan 200 körüli tempót. Engel eleinte görcsösen markolászta a kapaszkodót, de aztán elengedte magát, és a felszabaduló adrenalin hatására Tom kezére csúsztatta a kezét. Tom egy pillanatra meglepődött, aztán elmosolyodott. Lassan sötétedett, de ők még mindig az autópályán száguldoztak.

- Tom, most már menjünk haza – kérte a lány nem teljesen őszintén, hiszen tulajdonképpen nagyon élvezte a helyzetet.

- Már meg is untál? – kérdezte Tom megjátszott sértődéssel.

- Aha – vágta rá szemrebbenés nélkül Engel, de aztán elnevette magát. – Na jó, nem… Csak nem értem, hogy miért engem kocsikáztatsz, és miért nem valamelyik csajodat.

Tom nem szólt, csak mereven bámulta az utat, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve bekanyarodott egy elhagyott mellékútra. Leállította az autót, és csak most nézett Engelre. Sötét volt már, szinte csak egymás szemének a csillogását láthatták.

- Szeretlek – szólalt meg hirtelen. A lánynak elállt a lélegzete.

- Én is szeretlek, hiszen barátok vagyunk – mondta végül ártatlanul.

- De én nem úgy szeretlek! – mondta nyomatékosan, közelebb hajolva a lányhoz. – Szerelmes vagyok beléd – súgta egészen halkan. Engel makacsul hallgatott. – Kérlek, mondj már valamit… - könyörgött Tom.

- Én… Én is szeretlek – mondta végül kiszáradó torokkal a lány. Tom szeme felcsillant. Odahajolt a lányhoz, és egészen közelről néztek egymás szemébe. Végül egyszerre mozdultak, hogy végre, oly hosszú idő után, elcsattanjon az első csókjuk. Lágyan tapadtak egymás ajkára, és a fiú keze ráfonódott Engel derekára, hogy minél közelebb húzhassa magához.

- Aúúú – nyögött fel hirtelen a lány.

- Mi történt? – kérdezte ijedten Tom.

- Csak a sebességváltó beleállt a combomba… Kényelmesebb kocsit is vehettél volna – vigyorodott el Engel.

- A hátsó ülés kényelmesebb – húzta fel a szemöldökét sokatmondó vigyorral Tom.

- Célozni akartál valamire? – kérdezte ártatlan mosollyal a lány.

- Öhm… Dehogy – pislogott Tom.

- Én is így gondoltam – bólintott nevetve Engel.

- Egész biztosan nem akarod kipróbálni? – nézett rá kiskutyaszemekkel Tom.

- Toooom!

- Most mi van? Csak azt akarom, hogy ülj hátra, és nézd meg milyen kényelmes… - adta az ártatlant a fiú. Engel sóhajtott egy nagyot, aztán megadta magát.

- De ne próbálkozz semmivel, mert kiheréllek – fenyegette meg vigyorogva, aztán bevágta magát a hátsó ülésre. Tom pillanatok alatt mellette termett, és most már akadályok nélkül szoríthatta magához a törékeny testet. Kezei habozás nélkül indultak felfedezőútra.

- Tom, mit mondtam neked!? – nyögött fel a lány minden meggyőződés nélkül, de aztán megadóan simult Tom karjába.

- Nem emlékszem… - vigyorodott el a fiú, de aztán mindketten elkomolyodtak, és kiéhezetten kezdték csókolni egymást. Tom bravúros gyorsasággal tüntette el a lányról a ruhadarabokat, és mire Engel észbekapott, már mindketten meztelenek voltak. A fiú előbb a nyakát vette célba, aztán a mellét hintette tele csókjaival, miközben a hasát simogatta, és a keze egyre lejjebb kalandozott. Ujjai végigsimították a lány combjait, majd közéjük férkőzve szerzett neki mennyei pillanatokat. Engel egyre nehezebben vette a levegőt, a kocsi ablakai bepárásodtak. Tom most hátradöntötte az ülésen, és széttolta a combjait. A hatalmas autóban valóban kényelmesen elfértek, igaza volt a fiúnak. A nadrágja zsebéből előtúrt egy óvszert, felhúzta magának, majd egy finom lökéssel már a lányban is volt. Engel magához húzta, és a szájuk összetapadt, miközben Tom változó ritmusú lökésekkel mozgott. Nem kellett sok, hogy mindketten célba érjenek. Tom még zihálva feküdt a lányon, és a fülébe súgva ismételte meg korábbi vallomását:

- Szeretlek!

- Szeretlek – mondta Engel is, aztán egy ideig ismét csendben feküdtek.

- Hm… Vedd megtiszteltetésnek, hogy te vagy az első lány, akivel itt szeretkeztem… - vigyorgott Tom, majd a lány megbántott tekintetét látva még hozzátette: - Persze te vagy az utolsó is…