Ezzel a novellával szeretnék nagyon Boldog Karácsonyt kívánni mindenkinek!^^ És előre is bocs, ha valakit kihagytam volna, akinek benne kellene lennie, de higgyétek el, hogy tényleg mindenkinek szántam...
Az angyal lábát lógatva ült egy felhőn, és a Földet figyelte. Sorban gyúltak ki a Karácsony fényei, és ő gyönyörködött a fényfüzérek játékában, s az emberek szívében felcsillanó szeretetfényben egyaránt. Végigpásztázta Amerikát, bekukkantott Afrikába, s még egy rövid időre Ázsiát is szemügyre vette, bár tudta, ott sok karácsonyi szellemre nem számíthat. Európát hagyta a végére, mindig is a vén kontinens volt a kedvence. Elrugaszkodott a felhőről, hogy jobban lásson. Már Németország felett repült, fenséges szárnyait lágyan meg-meglebegtetve, amikor valamit észrevett. Valami nagyon oda nem illőt. Bánatot, szomorúságot, és fájdalmat érzett. Magányt és el nem sírt könnyeket. Követte az érzéseket, mint egy kutya, mely a szaglására hagyatkozik, s hamarosan egy hatalmas luxusszálloda fölé érkezett. Bekukucskált azon az ablakon, ahonnan legerősebben érezte a fájdalmat. Csodaszép szobát pillantott meg, a sarokban csillogó-villogó karácsonyfával, amely alól az ajándékok sem hiányoztak. De mégis hiába. Négy fiú volt a szobában, akik össze-vissza hevertek a fotelekben és kanapékon, egymáshoz egy szót sem szólva. Egy rövid szőke hajú egy kényelmes fotelban terpeszkedett, fülében fülhallgatóval, fejét a zene ütemére mozgatva. Egy hosszabb barna hajú srác mereven bámulta a karácsonyfát, időnként elsimítva az arcából a szemébe hulló tincseket. A feketén látszott leginkább a szomorúság. Az egyik sarokban ült, lábait maga alá húzva, s szemében néha megcsillant egy-egy könnycsepp, amit hihetetlen erőfeszítéssel parancsolt vissza újból és újból. Bátyja – mert az angyal ösztönösen tudta, hogy testvérek – szokott lazaságával próbálta palástolni a magányt. Szétterült egy kanapén, és a tévét bámulta. Talán enyhíthették volna egymás bánatát, ha szeretettel fordulnak egymás felé, de az angyal érezte, hogy mindegyikük belesüppedt a saját sötétségébe. Segíteni akart nekik, hiszen ez az angyalok dolga. Főleg a karácsonyi angyaloké. Hát vett egy nagy lélegzetet, és belevágott.
- Boldog Karácsonyt! – jelent meg hirtelen a szoba közepén. A fiúk rémülten bámultak rá, mert bárhogyan is próbálta elkerülni a látványos belépőt, nem tüntethette el a szárnyait, és a szokásos ragyogását is csak enyhíteni tudta, kioltani nem. – Bár látom, nektek nem az… - tette még hozzá.
- Ki vagy? – tette fel a legkézenfekvőbb kérdést a szőke fiú.
- A Karácsony szelleme vagyok… - zengte az angyal huncut mosollyal. – Jaj, ez így nagyon Dickens-es volt – kuncogott magában.
- Haha… Szóval ki vagy? – ismételte meg komolyan a kérdést a srác.
- Mondtam már. És ti kik vagytok?
- Bill.
- Gustav.
- Georg.
- És te? – nézett az angyal a szőke, rasztás fiúra, aki látványosan unatkozó arckifejezéssel bambult maga elé.
- Nem mindegy? – mordult fel a kérdezett, aztán magán érezve a többiek szemrehányó pillantásait, felsóhajtott. – Tom.
- Miért nem ünnepeltek? – szegezte nekik egyenesen a kérdést a karácsonyi angyal, miután úgy ítélte meg, hogy az udvariassági köröket lefutották.
- Ünneplünk – vonta meg a vállát Georg, és a sarokban álló fára mutatott.
- Nem erről beszélek – legyintett türelmetlenül az angyal. – A szívetekben miért nem ünnepeltek?
- Miről beszélsz? – nézett rá értetlenül Tom.
- Szomorúak vagytok – magyarázta az angyal. – Magányt és bánatot érzek.
- Hiányzik a családom… - mondta halkan Bill. A többiek nem szóltak, csak egyetértőn bólogattak.
- De akkor miért nem vagytok velük?
- Nem lehet, fellépésünk lesz… Csak holnapután mehetünk haza.
- Karácsonykor is dolgoztok? – szörnyedt el az angyal.
- Ez a showbizniss… - vont vállat Gustav. Újra hallgatásba merültek.
- Néha nem tudom már, miért is csináljuk… - mondta hirtelen, alig hallhatóan Bill. Az angyal értőn bólintott. Hát ez a baj, elveszítették a hitüket, belefáradtak…
- Na gyertek – mondta nekik, aztán mire a fiúk észbekaptak, már repültek is a város felett.
- Hová megyünk? – kiabálta túl Tom a szél hangját.
- Mutatok nektek valamit!
Némán szálltak az égen, de a fiúk máris könnyebbnek kezdték érezni a lelküket. Végül az angyal lejjebb ereszkedett, s lemutatott egy kicsi házra.
- Látjátok? Ott az a lány csak akkor tud szabadulni a démonaitól, amikor a ti zenéteket hallgatja… És ott az a másik, ő gitározni kezdett miattad, Tom! Eddig nem volt önbizalma, nem hitt magában, de ez megváltozott! Értelmet adtatok az életének… És ott az a szőke lány, aki olyan vidáman nevetgél a barátnőjével, látjátok? Nemrég még öngyilkos akart lenni… Tudjátok miért nem tette? Fent állt a tetőn, de a barátnője sírva kérte: „Spring nicht!”, és ő megértette, hogy élnie kell… Ő ott magányos volt, nem volt senkije… Nektek köszönhetően barátokat szerzett, és most boldog… Továbbrepültek. Újabb város, újabb házak. Az angyal újabb és újabb ablakokra mutatott, és csak mesélt, mesélt azokról, akiknek az élete megváltozott a Tokio Hotelnek köszönhetően. A fiúk szíve csordultig telt szeretettel. Lassan Magyarország fölé értek.
- Nézzétek, itt is nagyon szeretnek titeket!
- Ugye engem a legjobban? – vigyorodott el Tom.
- Hááát… Ott vannak azok a lányok, látod? Veszi, Charlie, Engel, Odett, Isa… Mindennél jobban szeretnek téged. Bill, neked is vannak angyalaid, szinte fel sem tudnám sorolni őket… Bory, Flaumi, Aprilchen, Beichte, Kamy, Zsani, Édíná… Mindannyian az életüket adnák érted… Arya, Xénia és Kriszti csodás történeteket írnak, a tehetségük titeket szolgál… És ott van az angyalhercegnő, Kornélia… Bill, talán ő az, aki neked született… Georg és Gustav, titeket is szeret mindenki… Ebben a kis országban annyi szeretet vár rátok, mint sehol máshol… Emlékezzetek erre…
Az angyal tapsolt egyet, és minden sötétségbe veszett. A srácok lassan kinyitották a szemüket, mint akik álmukból ébrednek. Újra a hotelben voltak, látszólag semmi sem változott. Mégis, mindegyikük arcán mosoly derengett, és szeretet a szívükben. Nem tudtak megszólalni.
- Igen, mégis megéri… - mondta ki végül Bill azt, amire mindannyian gondoltak. A négy fiú egymásra mosolygott, és magukban köszönetet mondtak a karácsonyi angyalnak.
|